Mai főszereplőnkre életem első Brüsszeli csavargása közben akadtam jó pár éve... senki nem szólt nekem, hogy egyszer csak mibe fogok botlani, meg tényleg olyan, hogy bábucibá csak kóvályogsz a városban a sok-sok régi épület között, még ki sem heverted az Old England szecessziós indáit, és egyszercsak lecsap: a Ravenstein Gallery.
Kis fekete gukkerrel mutatom is a térképen, hogy biztosan megtaláld, ha arrafelé sétálsz:
Építése 1954-ben kezdődött - Alexis és Phillipe Dumont építészek tervei alapján -, és az 1958-as Expo-ra adták át, amiről a nagy többségnek az Atomium ugrik csak be, pedig a Galerie Ravenstein, ha nem is annyira impozáns, de kétségkívül az 50-es évek brüsszeli építészetének egyik felejthetetlen példája.
Az eredeti ötlet egy bevásárlóközpont volt, ahol a hagyományos és a modern találkozik... világos, fedett átjárója a Galleries de la Reine-re hajaz, de a felhasznált anyagok tekintetében kétség sem fér hozzá, mikor készült.
Az impozáns kupolát és a fedett folyosó mennyezetét kis üvegtéglák alkotják... az átriumba ezerrel jön a hideg, szórt fény... lenyűgöző, tulajdonképpen nem is tennék be színes képet a posztba, annyira illik hozzá a fekete-fehér hangulat.
Másik két említésre méltó elem: egyrészt a főbejáratnál a plafonon lévő festmények (A.J. Baltus készítette),
a másik pedig egy nagyon különös, sosemműködő körkörös szökőkút (Olivier Strebelle munkája),
és mindenhol csempemozaik.
Amit nagyon bírtam, akárhányszor is jártam ott, az a hely különleges, nosztalgikus légköre... szinte mindig porosan üreskés (egy csomó üzlet bérlő nélkül), alig jön-megy valaki... lehet bátran fotózni (meg ahogy hallottam, igazi lomográf-paradicsomnak számít (vagyis fotózz hagyományos géppel és csípőből, fütyülj a szabályokra, sz.rd le milyen lesz a végeredmény, mert így lesz tökéletes)
Bár a hely varázsához most hozzátartozik ez az elhagyottság-fíling, én azért bízom benne, hogy jó, központi fekvése okán is, de talán hamarosan felfedezik az ott lakók, és újra visszanyeri hajdanolt ragyogását...
...úgyhogy akárhányszor is megyek vissza Brüsszelbe, tőlem mindig kap egy esélyt.
2008-ban egy koreai művész, Kimsooja itt rendezte be Lotus: Zone of Zero installációját:
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
A blog szerzője: Kópis Benedek 