4 hozzászólás
Víztorony, MOM-torony, Gabonasiló - az e három magaslat alatt elterülő településről, Mátészalkáról, már 1216-től maradtak fenn írásos emlékek...
DE
az utóbbi bő százhúsz évet vizsgálva a városnak 4 nagy dobása volt: Zielinski Szilárd, aki a magyarországi vasbetonépítés úttörője volt (neki köszönhetünk számtalan vasútvonalat, hidat, víztornyot, viaduktot); Képes Géza költő, műfordító és irodalomtudós; és Tony Curtis (akinek - csakúgy, mint mai poszt főhősének - eredetileg Schwartz volt a családneve).
...és hogy ki a negyedik?
Egy Szalkai Mór nevű úriember.
Az 1700-as évek első felében Magyarországra települt - és valószínűleg Pozsonyból ideszármazott - askenáziak egy része Mátészalkára költözött.
(Innentől indul a szinte Napfényízé-s család-történet - az egészet úgy, ahogy van érdemes lenne filmre vinni)
A terménnyel is kereskedő zsidók itteni tevékenysége lett az alapja a későbbi ipari-kereskedelmi vállalkozásoknak.
Így alapította a szatmári település gyáriparának első darabját fent említett (akkor még) Schwartz Mór, aki később testvérével, Jakabbal irányította és vitte sikerre a későbbi Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági Részvénytársaságot.
A szeszgyárat, gőzmalmot és olajütőt később magába foglaló telep később hatalmasra duzzadt: szeszfinomító, szabadraktár, rum-likőr és pálinkagyár is létesült, melyhez külön iparvágányt is építettek.
A gyár termékei rendszeresen eljutnak a párizsi Világkiállításra, ahol a gyár képviselői megcsodálhatják az akkori szenzációt, a villanyvilágítást.
Bár hiteles dokumentumok nem állnak a rendelkezésünkre, feltételezhető, hogy a mátészalkai gyártelep akkori vezetői már 1882-ban korszerű villamosgépi berendezéseket vásároltak Svédországban és így a gyártelep belső céljaira áramot fejlesztettek.
A Szalkai családnevet is felvett Mór villamosenergiára támaszkodó üzemei kifejlesztésével munkaalkalmat teremtett a városnak.
Ritka elismerés övezte a család tevékenységét.
(1887-ben, Mór halálát követően Ferenc József császár és király a hazai gazdászat és ipar, de különben a közjólét előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet Szalkai előnévvel díjmentesen adományozta Schwartz Jakabnak és minden utódjának.)
E család nevéhez fűződik az a jelentős technikatörténeti esemény, mi szerint a mai Magyarország határain belül, jóvoltukból, 1888-ban Mátészalkán gyulladt ki először az utcai közvilágítás (Budapesten 1893-ban), ugyanis gyártelepük gépházából kiindulva a mai Kossuth utca 16. számú házig faoszlopokon egyenáramú hálózatot létesítettek, mellyel elindították a közcélú villamosenergia szolgáltatást hazánkban.
(emléktábla a házon: 
mécsestkezébentartókisfiú-emlékszobor az utcasarkon:
és tárlat a témáról a helyi, méltán híres Szatmár Múzeumban. Ha arra jártok, érdemes meglátogatni!)
Emitt a ház, egy korabeli képeslapról, és alatta a mai kinézet (a sors fintora, hogy a ház tornyát villám sújtotta, és leégett)
A Magyar Posta 1963-ban a faluvillamosítás 75. évfordulója alkalmából még emlékbélyeget is kibocsátott "A faluvillamosítás befejezésére Mátészalka 1888- Aporliget 1963" felirattal
Az nyilvánvaló, hogy a települések fejlettsége, az emberek élete és munkakörülményei történelmileg is összefüggésbe hozhatók a villamosenergia jelenlétével, annak szolgáltatási színvonalával...
a közterületek megvilágítása persze csak egy kis része annak a számtalan felhasználási módnak, amellyel jó időre összeforrt életünk az elektromossággal, és mai, fénytől ragyogó utcáinkon sétálva el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett mindez korábban.
Mátészalka tehát adott nekünk valami nagyszerűt, és bár sokan ültek fel itt úgy a vonatra, hogy máshol keressék boldogulásukat (kezeket fel, aki erről a vidékről származik!), reméljük ez a mai is élő, csendes kisváros tartogat még számunkra meglepetéseket.
Ps: Azonban a méltán elnyert nemesi rang, a katólikus hitre térés, a jótettek sem mentesítették: 1944 tavaszán az utódokat Auschwitzba hurcolták és megsemmisítették. Akkori otthonuk előtti járdán található botlató-kövek adóznak emléküknek.
A blog szerzője: Kópis Benedek 