14 hozzászólás
2 különböző vasárnapi kisszínes - csak hogy viccesen zárjam a hetet -, melyek közös témaválasztásukkal bevállalják az altesti humort.
(érdekes tény, hogy mindkettő videós prezentációja Svájcban történik)
Az először bemutatásra kerülő üvegfalú utcai WC Lausanne-ban került kiállításra, és valójában egy innovációs bemutatónak is felfoghatjuk.
Az átlátszó 00-ás helyiséget egy forgalmas helyen helyezték el a járdán... az emberek jönnek, mennek..és ki ne ismerné az ismerős érzést: jön a szükség, de hol lehetne elvégezni?
Az Oolom design stúdió által 2008-ban tervezett illemhely üvegfalai részben folyadékkristályokból állnak, bent pedig két gombot találunk az ajtón, de nem a szokásos nyit-zár funkció kapcsolódik hozzájuk.
A piros gomb megnyomása után a falakban keletkező elektromos feszültség miatt a kristályok "megfagynak", átlátszatlanná válnak, majd az ilyen-olyan nagyságú dolog elvégzése után a VOIR (jel.: lát) gomb megnyomásával újra átlátszóvá válnak.
(+ paratényező: egy mozgásérzékelő szintén átlátszóvá változtatja az üveget ha nincs mozgás egy bizonyos mennyiségű idő alatt (megakadályozandó, hogy emberek maradjanak ott túl hosszú ideig vagy ha probléma lép fel - tehát hosszan újságot/könyvet olvasni itt nem igazán lehet) vagy éppen túl sok van: tehát nem igazán alkalmas zártkörű privátbuli-helyszínnek sem :)
A 11 oldalú üvegmosdó használata egyértelműen a (technikai innováció adta) bizalom és az újra, a kísérletezésre való nyitottság határait feszegeti.
Rövid videó a használatról:
Második versenyzőnk az olasz születésű Monica Bonvicini 2003-ban tervezett (és azóta a világ számos nagyvárosát megjárt) műalkotása (videó Zürichből).
Szintén nyilvános illemhelyről van szó, ám ezúttal a falakat egyirányú tükrös üveg alkotja.
Az először a londoni Tate Britain gondozásában kiállított darab nem titkolt célja kettős volt: egyrészt egy történelmi hivatkozás (ui. ezen a helyen - a korábbi Royal Army Medical Collegénél levő felvonulási tér - volt egykor a Millbank Penitentiary, ahol rabokat tartottak mielőtt Ausztráliába szállítottak őket), másrészt egy kísérlet aktív konnektet létrehozni műtárgy és szemlélője közt, megpiszkálva a bátorság témakörét (tegye fel a kezét, akinek egy ilyen presszió alatt megy a pisilés?).
Nappal belátni nem lehet, viszont te bentről mindent úgy érzékelsz, mintha a helységnek nem lennének falai.
A Don't Miss A Sec-névre kersztelt projekt abból a szempontból is érdekes felvetés, hogy vajon az emberek használat közben nem érzik-e azt, hogy megszentségtelenítenek egy műalkotást...
A kiállított alkotás csak nappal volt nyitott a nagyérdemű előtt.
Szintén rövid videó magyarembertől:
P.s.: a témaválasztás nem a mai nap zajló EP-voksoláshoz való hozzáállásomat tükrözi :)
A blog szerzője: Kópis Benedek 