Mai, duplafenekű posztban földrajzilag és művészeti ágak között is cikázunk ugyan egy nagyot, hisz Marosvásárhelyen kezdünk, és Győrben végzünk, de remélem, élvezni fogjátok... :)
Az összekötő kapocs kortól függetlenül, életre kelt balladai alakok, Budai Ilona, Salamon Sára, Júlia és Kádár Kata...de kezdjük az elején:
A mese úgy kezdődik, hogy 1902-ben, egy álmos erdélyi kisvárosban, egy tettre kész fiatalember, dr. Bernády György, a frissen megválasztott polgármester elhatározta, hogy bizony az ő kis városa virágozni fog, és elindítja azt a modernizáció útján.
Szükség lesz csatornázásra, iskolákra, új középületekre és közintézményekre, közvilágításra...és bizony a kultúrára is, és annak egy szép palotát állíttatott.
Így történhetett, hogy 1911 és 1913 között - Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján - megépült az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épülete, a marosvásárhelyi Kultúrpalota.
Örült mindenki, és messzi földről is csodájára jártak: Zsolnai-majolika tető, homlokzatot díszítő festmény (Körösfői-Kriesch Aladár festménye) és domborművek (Kallós Ede munkái), belül pedig freskók a falon, és csupa értékes és eredeti anyagokból készült gyönyörűségek:
A nagyterem 4463 síppal rendelkező hatalmas orgonája... az előcsarnok két monumentális, emeletre vezető carrarai márványlépcsője és carrarai fala....
...és a Róth Miksa által kidolgozott festett üvegablakok, melyeket Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede tervei alapján készítettek.
A geometrikus elemekből kialakított keretekből a magyar kultúra és közélet jeleseinek portréi tekintenek le ránk... Petőfi... Erkel... Kossuth... Liszt...
és elérkezünk a Tükörteremig, amely kétségtelenül a palota gyöngyszeme.
Nevét a két végét lezáró és a teret egyben megsokszorozó velencei hármas tükrökről kapta.
A terem igazi ékessége viszont a 12 festett üvegablak, melyből 6 témáját a székely legendakör ihlette.
(Ezek Európát képviselték volna az 1914-es San-Francisco-i iparművészeti kiállításon, amely a világháború miatt elmaradt)
A terem szélső ablakai Thoroczkai-Wigand Ede festett képei alapján készültek. Témájuk a székely mondavilág - ezáltal a székelység tárgyi, társadalmi és szellemi
néprajzát, az építkezési stílusokat, a házberendezést, a családi élet jeleneteit, a ház körüli életet, a fontosabb munkákat szemléltetik. Balról az első csoportban három képet láthatunk: Hajdanában réges-régen, A nagyúr kapuja, a Sátoros palota. A túlsó, jobb oldali ablakok még inkább kötődnek a hun-magyar mondakörhöz: Réka asszon sátoros kertje (az utolsó képen részlet látszik belőle balra, fent), Csaba bölcsője (mellette jobbra), Réka asszon kopolafája. A nagy ablakképeket két kisméretű ablakfestmény egészíti ki: a Perosztószék és Réka asszon deckás ablaka (ez a címlapon látható, akárcsak a város címere).
A külső fal közepén helyezkednek el oszlopok között, bemélyedésekben a Nagy Sándor festőművész tervei alapján készített székely balladajelenetek.
A négy népballada (a gyermekeivel kegyetlenül bánó anya, Budai Ilona; a tragikus sorsú Salamon Sára; a mennybe vitt szép Júlia balladája; és a halálban is egymásra találó tiltott szerelmesek - Kádár Kata - története) a népművészet formakincsét használja fel. Nagy Sándor magyaros népi szecessziós művészete újszerűen fogalmazza meg a népballadák témáit, s dinamizmusával, a lényeges balladaelemek kiemelésével hangsúlyozza a bennük rejlő tömörséget és tragikumot, a magyar népballadák jellemző vonásait.
A balladák hármas ablakai felett ugyanazt a szimmetrikus elrendezésű stilizált virágmotívumot láthatjuk, fölöttük virágos boltozattal, melyek a népi szecessziós jelleget hangsúlyozzák. Nagy Sándor festett kartonjait Róth Miksa budapesti üvegfestő művész világhírű műterében festették üveglapocskákra és helyezgették ólomkeretekbe. A legmagasabb művészi szinten valósították meg a színárnyalatokat, a festményjelleget; felhasználva a külső beszűrődő fényhatásokat, s ezzel kiemelve a főalakokat, a mondanivalót. A képek alatt az idézett szövegeket fehér üvegre festették szecessziós stílusú betűkkel.
Miután kigyönyörködtük magunkat a szomorúan szépséges ablakokban, hadd hívjam fel a figyelmeteket egy rendhagyó győri színdarabra, a Kádár Kata Revű-re.
A Vaskakas bábszínházban tartott szuggesztív előadást nemrég volt szerencsém megnézni, mit megnézni, átélni... túlélni (?).
A pokol tornácán játszódó, tragikus női sorsokat megelevenítő 18 karikás darab kegyetlen, magával ragadó és sokkoló, a népballadák és a kabaré szürreális keveréke.
(következő előadás: 2010. február 27.)
A blog szerzője: Kópis Benedek 