Jártam már pár házban és lakásban, de mondhatom, nincs még egy ilyen helység, ahol ennyire felszabadultan lehet játszadozni a fénnyel.

Tulajdonképpen ez is a szerepe, és nem hiába hívják ámerikában sunroom-nak.

Ömlik, zúdul, csordul a napfény az ember nyakába, ha kell, ha nem, és inkább kell!

2 részre oszhatjuk ezeket a ház-bővítményeket:

egy részüket kinézik a katalógusból, jönnek a emberek, és takkra összacsavarozzák, gyári ablakok, egyen-barbiház-ság, sajnos itt nem lehet egyénieskedni, kérsz-kapsz.

viszont másrészük később épül, hozzánő a házhoz: egy terasz egyszercsak tetőt kap, egy tornác csendes, szélvédett zuggá válik, és csakúgy, mint az ilyen házak legtöbbjének miliője, ez a sarok is egyéni hangulatot kap ... és mennyi lehetőséget is egyben!

Fontos szempont, hogy ablakaink inkább kiegészítsék, de semmiképp ne takarják az ablakon túli világot (ide ajánlott kombináció ha a minták háttréüvege javarész szintelen üveg), legyenek inkább "fűszerei" annak a nagy egésznek, ami aztán - szinte észrevétlenül - egyszercsak központi helységévé válhat otthonunknak.

(bár bizonyos kilátványokat meg épp' nem akarunk bámulni, akkor jöhet a sűrű (esetleg floreális) minta:

Itt isszuk meg a reggeli kávénkat...vendégestül itt ebédezünk.. itt bólintunk bele szunyókálás közben az olvasásba... vagy itt rendezzük be csöpp gyerekünk játszósarkát...

Ez a fénnyel való incselkedés zicher beváltja a hozzá fűzött reményeket: színes árnyat ad oda, ahol inkább sziesztázni szoktunk, és felüdíti a lelket a nehézléptű téli napok szürke álmosságában.

Miután bentről kifelé és kintről befeké nézve is markáns látványelemekkel van dolgunk, ne csodálkozzunk, ha vendégeink emlékeiben ez az emlékkép jobban megőrződik, mint bármelyik dizájnbútorunké.

De mi a helyzet az előszobával, a fürdőszobával és a lichthoffal?