5 hozzászólás
Mai poszt témája számomra egy sokéves gondolatmenet befejező flesse volt.
Egyik klasszik-kedvenc mondókámban, Weöress Sándor Csiribiri csiribiri-jének pár sorában leírt léleklépkedést én mindig is hasonlóképpen képzeltem el, mint a dallasi kápolnácska spirális ólomüveg ablak-sorozatát... remélhetőleg a képek megnézegetése után másoknak is lesz hasonló puha-padlófogás-érzése.
Cím:
Thanks-Giving Square
1627 Pacific Ave., Dallas (Texas, USA)
Itt áll egy kis (18 m magas), bábeltorony-alakú kápolnácska,
ahová Gabriel Loire, a huszadik század egyik meghatározó üvegművésze készített egy spirituális tematikájú sorozatot, amely többek között a világ egyik legnagyobb vízszintes ólomüveg ablaka.
Loire (1904 – 1996) egyik nagy érdeme - és amelynek kapcsán munkái világszerte megtalálhatóak (Franciaországtól kezdve, Nagy-Britanniában, Németországban, Dél-Afrikában, Japánban, Chilében, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokig) - a színes üveg felhasználásának egy dalle de verre-néven ismert technika használatával létrehozott, erősen impresszionista, de egyben modern stílusban történő alkalmazása volt.
(nem fenyegetőzésképp' mondom, de később szó lesz még itt a blogon pár brutál ablakáról)
Loire kedvenc variációi (mintegy védjegye is) a kék különböző árnyalataival folytatott játék, ami számára a béke szimbóluma volt.
(A kápolnát 1976-ban szentelték fel, a körülötte lévő csendes, gondosan ápolt kertet, és külső szökőkutakat pedig 1977-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.)
A Thanks-Giving Square Dallas egy belvárosi kerületében található, és tervezője Philip Johnson annak idején jól tette, hogy sok teret hagyott a zöld területeknek: ma is sokan látogatják, akár egy ebédidőnyi félórára betérve is tök relax az egész....
...fenntartója pedig egy a Thanks-Giving Foundation, amely egy, a világvallások közti hidat kiépíteni szándékozó ökomenikus alapítvány.
Van ugyan némi utópisztikus fílingje az egésznek...
...kezdve a park bejáratánál felállított (gyakorlatilag ezen keresztül kell bemenni), 4 m átmérőjű, 23 karátos arannyal bevont gyűrűtől...
...a kissé Dzsenovatanúis újságokban látott oroszlán-eszik-a-bárány-tenyeréből-hatású, Norman Rockwell által tervezett óriásmozaikig (amelynek feliratával : "Do unto others as you would have them do unto you ", maximálisan egyetértek).
De térjünk rá az ólomüveg-spirálra, amelyet Glory Window néven hívnak hivatalosan, és amely az imák, a világvallások által nyújtott támogatás egyetemes hálájának szimbóluma.
A természettől kölcsönzött (a csigaházakról, a páfrányok leveleiről, a galaxisokról, a forgószelek spirálkarjairól oly ismerős)
vonalvezetéssel tervezett fények és színek a spirál csúcsán érik el fényességük maximumát...
A végtelenbe emelkedő vagy végtelenbe süllyedő fel-le irány egybeforrasztja a kint-et a bent-tel.
...és bár ez nem egy katedrális, ahol lehengerel egy-egy roppantul grandiózus rózsaablak, ide belépve egy levegővétellel átélhető az intim módon, hamu alatt parázsló spiritualitás.
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
A blog szerzője: Kópis Benedek 