"Komám, Tajvant el ne lopd!" - ugrik be először egy klasszik videó szövegrészlete (én már csak itt találtam meg hanggal), amin annak idején könnyesre röhögtem magam, remélhetőleg a mai poszt megtekintése után már ez is eszetekbe jut majd erről a jómessze szigetországról.
Mai állomásunk a forgalmas kikötőváros, Kaohsiung város úm. "deáktere", a Formosa Boulevard Station, itt keresztezi egymást a helyi piros és narancssárga metró.
Az ottani békávé, a KHRTC (Kaohsiung Rapid Transit Corp), a dinamikusan fejlődés és folyamatosan megújulás flowjába egy színes foltot pöttyintve úgy gondolta, hogy megérdemli a jónép, hogy nem csak átsuhan rajta, de van miért meg is állnia egy pillanatra.
(egy későbbi posztban lesz még szó erről a városról, egy másik gigaüvegszobor kapcsán)
A 2008 márciusában átadott csarnok kupoláját az olasz Narcissus Quagliata tervezte, a négy és fél évig tartó munkálatok a német Derix Glasstudios-szal szoros együttműködésben zajlottak, a mester személyes felügyelete alatt.
(természetesen itt is először 1:1-ben elkészültek a színes vázlatok, majd jött a vágás, forrasztás, festés)
Videó a munkálatokról:
A világ legnagyobb földalatti, megvilágított üvegkupolája 30 méteres átmérőjű, közel 2200 négyzetméternyi és kb. 4500 festett ólomüveg darabból áll, és a szerény The Dome of light nevet kapta.
Témája a (egy korábbi posztban bemutatott mexikói botanikus kert gigaüvegpaneljeihez hasonlóan) a világegyetemet alkotó erők harca, és a történelem eseményeinek adózva, az 1979-es Formosa Incidens emlékműve is.
Szabadság, demokrácia, újjászületés és tolerancia - ezekre a hívószavakra nyomulnak egymásnak a tűz-föld-víz-levegő-elemeket szimbolizáló alakok.
A felszínen található szembetűnő főbejáratokat a japán építész, Shin Takamatsu tervezte.
Természetesen írnom sem kell, de a kaleidoszkóp-sztoris óriás-public-art kedvelt turistacélpont.
Az összefüggő képsor 4 különböző témát dolgoz fel (az óramutató járásával megegyező irányban haladva):első a víz, mint az élet bölcsője, második a föld, mint a jólét és növekedés szimbóluma, harmadik a levegő, mint a kreatív szellem megtestesítője , és végül, de nem utolsó sorban a tűz, mint a rombolás és újjászületés motorja.
Fotók, infók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
Video legvégére a sötétben átadás pillanata:
P.s.: pár nappal ezelőtt stoppal mentem le Győrbe, és örömteli dolog történt velem: az ismeretlen úriember - aki felvett az autójába az Osztypenkónál -, mint kiderült, olvasta már a blogomat. Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy... :)
A blog szerzője: Kópis Benedek 