„A kezdet kezdetén a világ nyugalomban, és teljes sötétségben pihent.

Akkor még nem léteztek növények, nem léteztek állatok, semmi sem mozgott, járt, kúszott vagy repült a hegyek között, amelyek olyanok voltak, akár a napszítta csontok.

A csúcsok körül nem zúgott a szél.

Nem volt hang, ami megtörte volna a mélységes csendet.

A világ nem halott volt, csupán aludt.

Aludt, s az élet és a fény első szelíd érintésére várt.

Nem is élő és nem is holt lények várakoztak mély álomban, a hegyek jeges barlangjaiban.

Valahol a tér végtelenjében aztán Yhi, a Napistennő megmoccant álmában – már ő is csak arra várt, hogy Baianne, Mindenki Atyja megérkezzen hozzá, s a fülébe súgjon.”

Részlet az ausztál bennszülöttek meséit tartalmazó Abók című könyvből.

George Aslanis ausztrál üvegművész alkotásaiban ugyanúgy benne van a szimbólum és metafora, mint a népmesékben.

A felszín rajzolatai és a mélységből felsejlő belső rétegek a mesék csodálatos világát idézik, ahol minden összefügg minden más egyébbel, ahol a természet erejét áthatja a varázslat...

Fotók innen, innen, innen.