1 hozzászólás
Adós vagyok még az ún. türelem-üvegekkel...tudjátok, mikor hatalmas sokárbócos vitorlások miniatürizált mását építik fel egy palackban... az van, hogy azokat cseppet giccsesnek találom, úgyhogy megy a húzódozás a témától, ezért előbb inkább jöjjön valami más, de mégis hasonló: a new yorki Paula Hayes mini-kertjei.
A fújt üvegbe álmodott terrárium-sorozatban szubtrópusi minierdőtől kezdve, a sok-sok mohán és törpe elefántfűn keresztül, a sivatagi flóra apró kaktuszaiig minden megtalálható... csavar még a sztrotiban, hogy ásványokat, kristályokat is elhelyez bennük.
Amorf mikro botanikuskertek, inkubált zöldvilág-szobrok, amelyek létrehozásához irdatlan türelem kell ugyan, de ápolásukhoz már kevesebb, hisz gyakorlatilag mind mérhetetlenül igénytelen fajta.
A gyarmati idők e mai flessei simán megállják a helyüket bármelyik mai enteriőrben... már csak az a kérdés, hogy mi van, ha nem bekeveredik a tömegbe egy nem törpe-fajta :)
Kicsit off, de megosztom még veletek egy másik ötletét is, az élő nyakláncot. Cukiság-e?
...és igen, már megint utat kap egy kis szabad-asszociáció: hát nem bámulatosak ezek a hatalmas buborékok? Én is akarok ilyet csinálni!
A blog szerzője: Kópis Benedek 