Nem ritka az, ha egy művész több anyagot is használ egy-egy alkotás létrehozásához... és én ritkán adok hírt olyan alkotókról, akik az üveget összegyúrják még valami mással is pl. kerámiával, fával stb. (és most már tényleg lehet, hogy olyan vagyok, mint a görög nagypapa, aki be akarja bizonyítani, hogy minden létező szó a világon eredetileg görög volt...:) ... de számomra már az sem meglepő, ha ez a társanyag éppenséggel egy kis digitális képernyő.
A washingtoni Tim Tate üvegszobrai a belső világuk monitorjain lejátszódó 5-10 másodpercek kivetülései, meghosszabbításai.
Nagyon sok - szakmája csúcsán lévő - üvegművész találja meg vázák alkotásában önmagát, és nem sokan mernek ellépni attól...
...pláne nagy kihívás olyan területre tévedni, ahol mixed-media-szobrokon keresztül próbál meg valaki - pusztán a szemlélés csatornáján keresztül - kommunikációra, párbeszédre bírni (amihez nagy segítség, ha az alkotás része egy narratív szegmenst is).
Az így létrejött mű erős mélységéhez nehéz kapcsolódni, de nincs is annál nagyobb riszpekt az alkotó felé, ha az ember szakít rá időt, ad ennek esélyt, lehetőséget.
...és vajon nyitottabb vagy arra, mit szeretne neked elmondani, ha tudod a művészről, hogy HIV pozitív?
Interjú:
A blog szerzője: Kópis Benedek 