Emlékeztek még az okos lány meséjére a Magyar népmesék sorozatból? "hozzon is ajándékot, meg nem is"
Carol Cohen odatolhatta volna szépen Mátyás király elé valamelyik munkáját..szinte látom magam előtt, ahogy amaz körbejárja, a fejvakargatástól meg félrecsúszik a koronája...:)
A Washington-i születésű (1939), Cambridge-i művésznek a nyolcvanas évek elején pattant ki a fejéből, hogy ő szívesen festene a levegőre, ha lehetne... és mivel egyelőre ez nem megoldható, keresni kezdte hozzá a megfelelő anyagot.
Az üvegre esett a választása (a plexivel történő kísérletei után), így a beeső fénnyel, és az üveglapok egymás mellé helyezett rétegeivel létrehozta a már-már védjegyévé vált szobrait.
Az egymás mellé helyezett üvegtáblákra festve egyfajta illúziót tár elénk... oldalról nézve zöldes rétegek ragyogása...körbejárva előbukkan a megfestett tárgy/kép 3 dimenziós teste...
..egy térbeli művész-MRI... egy kikapcsolhatatlan állókép-hologram.
A témákat tekintve adná magát a csábító absztrakt... de így, hogy valóságos tárgyakat képez le, technikai értelemben a nehezebbik végén fogta meg a dolgot... és ettől válik még személyesebbé, emberközelibbé az egész, mivel ezekkel a tárgyakkal tapintós kapcsolatunk van a hétköznapi életben, de ezt itt nem tehetjük meg...és pukk: már meg is teremtette a feszültséget, amit a kézzelfoghatóság/megérinthetőség hiánya okoz.
Carol Cohen munkái a festménység és szoborság közötti dimenzióban ragadtak: az üvegrétegek határozott teret foglalnak el, de az ezeken keresztül létrejött festmény-szobrainak paradox módon nincs teste :)
Briliáns!
(egy korábbi bejegyzésben, hasonló elven létrehozott lámpa itt)
A blog szerzője: Kópis Benedek 