Gerhard Richter, az egykori NDK szülötte, az állami kontroll által vezérelt művészeti programokban elért szeszélyes sikerei után, 61'-ben, még a Fal felhúzása előtt dobbantott. 1963-ban már a düsseldorfi Art Academy diákjaként (ahol 1971-től már tanít) az amerikai pop art-ra reagálva készíti magazinokból, hirdetésekből és családi pillanatfelvételekből összeállított installációit..A nyolcvanas évek korai szakaszában értek be művei, melyek avant-garde vonalon próbáltak átlépni a festmények adta keretekből, rezonanciákból.
Ma Kölnben él, és 2 stúdiójában dolgozik, mely közül az egyik, - a sors fintora - egy nagy fallal és buja kerttel körülvett saját ház.
 
Jelen posztban bemutatott munkája az észak-európai római katolicizmus gótikus bástyájának, a Kölni Katedrális déli kereszthajójának hatalmas üvegablaka.
(emlékeztetőül: az épületet 1248-ban kezdték építeni, 1880-ban fejezték be, és az akkori idők legmagasabb épülete volt - és egy felmérés szerint ez az egyik legfőbb túrista-csalogató)
 
Richter egyébként bevallottan ateista, és igazán ez a nagy csavar ebben az egész történetben, hisz' azért lássuk be: kell egy nagy RESPECT a katólikus egyház részéről, ha egy ilyen mérvű megbízást ad neki.
 
Műve egy szigorú mértani absztrakció, színei kölcsönhatásából formálódó rácshálós vízesés.
72 különböző, 9,7x9,7 cm nagyságú, kézzel készített, fújt üveggel hozta létre ezt a 19 m magas, 106 nm-es képet (gyors fejszámolás :) : 11 263 üvegnégyzet kellett hozzá), amely mintha számítógépes rázummolás miatt esett volna szét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bibliai alakokhoz, jelenetekhez szokott szemünk látja vajon benne a spiritualitást?
Szerintem igen, hisz kevés olyan dolog van a földön, amely annyira közel lenne az absztrakcióhoz, mint az istenhit.
 
Élőben is meg kell néznem egyszer, mert a képekről nekem ez jut eszembe ebben a környezetben:
"Let there be light"
(Gen. 1:3)
 
 
 
 
 
 
 
 
forrás: