"Kezdetben sötét volt. Csak növények látszottak körülöttünk: sötét fák, sûrû bokoralakzatok, fûszeres illatot lehetô virágok. Aztán hirtelen mindenfelôl narancsszínû lángocskák villantak fel, fakó fényûek, mint minden ebben az alkonyati kertben. A lángok táncot jártak a fák között. A torkom összeszorult, rám tört az akaratlan némaság...
Körülpillantottam...
Hajlékony testük természetesen a kígyókéra emékeztetett, de emberi arcuk és kezük, amely csak valamivel volt rövidebb és vékonyabb a miénknél, arról tanúskodott, hogy ezek a lények távolról sem kígyók...
Színes, csillogó, félig átlátszó öltözéket, valamilyen köpenyféleséget hordanak... De ez sem igazán lényeges.
A legkülönösebb a Véga-lakókban a szemük, amelyben a fény hol felgyúlt, hol kialudt, és közben változtatta a színét. Inkább tüzek voltak ezek, mint szempárok.
A Véga-lakók a szemük fényével beszélgettek."

részlet

Szergej Sznyegov: Istenemberek I.-II. (1. kötet)

Galaktika Fantasztikus Könyvek
Móra ferenc Könyvkiadó, 1988

Fénylényekmeg: Budai Zsolt János

Zenemeg: Lali Puna - Remember