Pengeélen táncol az, aki sok anyagból "gyúr" meg egy tárgyat.
 
Bár elismerésre méltó, hogy a japán születésű Tokujin Yoshioka, 2007-ben - negyvenévesen - megkapta az Év Designere címet a Design Miami rendezvénysorozat szervezőitől (az illusztrátor-guruskodásból kult épületeket manifesztáló Zaha Hadid-hoz hasonlóan), koncentráljunk most magukra a tárgyakra, amelyeket alkotott.
 
Kétségtelenül megtestesítik az innovációt, a minőséget, az eredetiséget és feltehetőleg jelentősen hatnak a kortárs formatervezés alakulására, gondoljunk csak Honey Pop fantázianevű foteljára, de akár a most bemutatott Water Fall formációjára.
 
(ezek közül először - 2002-ben - a székek készültek el a "Chair disappears in the rain"-projekt keretében, majd a 4,2 m hosszú asztallal 2006-ban egészült ki. Később, a Streetspace performansz keretében prezentálta fotel alakú üvegfoteljét, majd jött egy újabb dobása, a "kristálynövesztett" Venus chair, amelyről még születik egy poszt, becsszó) 
 
Kétségtelen mazkulin darabok, de az üveg légiessége miatt ezt az érzést mintha elfújnák, és mindez átadná helyét valami tömör, egyenletes ragyogásnak.
 
Az enyhén irizáló effektű asztal és ülőkék felszínén mintha lassan csorduló, enyhén fodrozódó víz mozogna a semmiből...vagy fagyott volna a tetejére.
 
Letisztult, erős, masszív, lényegretörő...
 
...mint egy haiku...
 
...például ez a Fodro Ákos-féle:
 
 

ESTE

 

visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét

 
(Énkérekelnézést píesz: leheletnyi borzongás azért végigfut rajtam, ha elképzelem, vajon milyen lehet ráülni pucér fenékkel :)    
 
forrás: http://www.tokujin.com