Nagy kincs rejtőzhet azokban az irka-firkákban, amit az ember kisgyerekként papírra vet, és amelyet gondos szülők mentenek át a jövőbe...
...meg amiket tiniként, művészkedő korszakunkban alkotunk (pláne, ha nem jutnak a sokszor újrakezdett naplók sorsára).
 
Judith Schaechter sem gondolta volna, hogy ezeket főiskolás szemmel újranézve sorsdöntő hatással lesznek rá.
Hosszú utat tett meg Floridától Philadelphiáig, és ma már egy sor múzeum, galéria, magángyűjtemény (az USA-tól, Hollandián és Németországon át, Koreáig) őrzi életének egy-egy szakaszában létrejött alkotását.
 .
...és ha vetsz egy pillantást ólomüveg ablakaira, nyilvánvaló lesz, hogy témaválasztása kapcsán munkássága szinte kihagyhatatlan.
 
Több hivatkozásban történő utána olvasás után simán megkapja tőlem a "nem egy kommerszbarack"-jelzőt.
(Frans Wesselmanhoz hasonlóan ő is új dimenziók felé nyitott a festett ólomüvegek világában)
 
Egy művész, aki saját munkájához nagyfokú iróniával közelít...
..kezdve a kegyetlenül őszinte válaszaival az alapmotivációt illetően, hogyan is keveredett a színes ablakok világába:
utálta a matekot és a fizikát, és utált unatkozni is, így kellet egy olyan elfoglaltságot találnia, amiben megtalálhatta a megfelelő nagyságú kihívást, szinkronba hozhatta az agyában száguldozó terveket egy erős koncentrálást követelő manualitással.
 
Az már szinte csak mellékhatás, hogy a fényt vitathatatlanul áttranszformáló színes üveggel való foglalkozása nyomán, szinte médiumi tehetséggel (nagy kincs, ha egy művész meg meri azt tenni, hogy a kezei maguktól "gondolkodjanak") szövi ezerszínű történeteit.
 
A szabadon engedett intuitivitás az igazán ütős dolgok forrása... és csak ezek váltanak ki maradandó érzéseket (jelentéssel bíró értelmezést) a szemlélőből.
 
Honlapján pl. ezt találjuk:
Is your work craft or art?
Yes.
 
Kurzusairól blogján olvashatsz még részletes infókat.
 
..és hogy a képek nézegetése videóklippesítve legyen a fejetekben, egy kis zenei aláfestés (Yonderboi: Soulbitch):