Van ebben valami színdarab vagy film-szerű: együtt végzett csoporttársak, akik évek múltán újra és újra összejönnek, hogy megalkossák a külön töltött idő történéseinek eredőjét - tudom, ez most hülyén hangzik, de kedvem lenne egy kis kamerával rögzíteni ezeket a újra-találkozós, alkotós rebootokat...

...ahogy mindegyikük (ki tudja milyen aktuális élethelyzetből visszacseppenve) összeszedi a gondolatait, a szerszámait, az érzéseit, a vázlatait, és összejönnek itt-ott... vajon folytatják a nagy beszélgetéseket ott, ahol legutóbb abbahagyták? hogyan látják a másik szakmai fejlődését?

(E nagyon intim gondolatmenet megmutatásáról eszembe jutott még egy hasonló kultúresemény: Máté Gábor színész-rendező Zsámbéki Színházi Bázisának egyik előadás-sorozata, ahol évről évre a 6 éve végzett színész-osztálya játssza el valamelyikük aktuális életét.)

Ennek a közös munkának az eredménye (ami lehet szobor, kisplasztika, fotó, grafika), - kiegészítve az egyénileg alkotott munkákkal - maga a kiállítás,

..ami, reméljük, még sok alkotáson keresztül hozza még közelebb hozzánk az alkotókat.