3 hozzászólás
A kortárs üvegművészettel foglalkozó posztok sorában ma egy olyan sorozat következik, ami nálam azonnal, de mán: szerelem első látásra (és egy ilyen érzést gyakorlatilag lehetetlen megmagyarázni)
Emma Varga üvegeiről van szó.
Ő maga a Vajdaságban, a Tisza mellett fekvő Adán született... Belgrádban diplomázott... majd jött sok-sok munkával és tapasztalattal teli év... míg élete 1995-ben nagy fordulatot vett, és kiköltözött Ausztráliába (azóta is ott él, alkot, és láthatjátok miket!).
Amúgy is odavagyok az apró részletekben is kidolgozott alkotásokért, mint például Emma munkái is: élet-csend és parázs-nyugalom, pillanat-fagyottság és holtomiglan-holtodiglan megfejthetetlen összefüggése lakik bennük...
...mint amikor rájössz, hogy a villám vakuerezete, a fa folytonövő gyökere, az életet szállító érrendszer és a folyók kanyargó hálózata ugyanabból a teremtő mozdulatból indult.
Egy saját maga által kifejlesztett technikával, az "aquarelle"-lel dolgozik: olvaszt, hajtogat és rétegez, majd újra ugyanezek... létrehozva ezt a sajátos, tiszta üvegben úszó, mozaikos, fátyolszerű, 3D-s képi világot...
...mérföldköveknek nevezett tömbjei saját életéből merített ihlet-kockák...
...hosszúkás obeliszkjei a színek borotvaéles ünneplése.
...és emelte mindez Őt magát is a nemzetközi szinten ismert művészek közé: szóló- és csoportos kiállításai voltak Ausztráliában, Jugoszláviában, Svédországban, Németországban, Csehországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban is (és írnom sem kell, hogy számos múzeum jegyez saját darabokat tőle).
Gondolom már kicsit uncsi, hogy néha mesékkel hozakodom elő, de ma valahogy a kezembe akadt Mosonyi Alíz: Boltosmesék-je (amit vagy tizeniksz éve részletekben leközölt a Magyar Narancs, én meg annyira bírtam mindet, hogy sorban kivagdostam őket az újság minden számából, és eltettem emlékbe)...jöjjön ebből 3 mese... aztán pedig egy jó kis Björk remix Reyn Ouwehand-től (ami az utóbbi napok egyik legjobb zenei élménye volt számomra. nagyon ott van:)
A Rózsaujjú Tündér Boltja
A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor.
- Egyen rózsát! Igyon hajnali harmatot! - mondta neki a Rózsaujjú Tündér.
Megevett hat tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot.
- De szép bajszos ember! Sose felejtem el! - gondolta a Rózsaujjú Tündér.
- Hanem azért a tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is!
A Szerelemcsütörtök Boltja
A Szerelemcsütörtök Boltjába beszaladnak a vevők csütörtökön:
- Ez hát a szerelem? - kérdezik.
- Ez hát - mondja a boltos.
- Nem tévesztette el a naptárt?
- Nem hát - mondja a boltos.
Életrevaló Fánkok Boltja
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik:
- Keserű fánk az élet? Vagy édes?
- Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék.
- Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.
Fotók innen, innen, innen meg innen.
A blog szerzője: Kópis Benedek 