...én kérek elnézést a szójátékért, de Ross Lovegrove neve tényleg olyan, hogy aki hajlamos efféle blődségekre, az jól elszórakozhat vele...és még ha le is fordítjuk...ugyehogy...
..mégsem állunk olyan messze az igazságtól, ha megtesszük, hisz a walesi születésű (Frank Lloyd Wright, kedvenc üvegtervezőm is idevalósi) designer alkotásai (vessünk csak egy pillantást itt bemutatott lámpáira) durván a természetből merítenek ihletet...és mindezt teszi jó adag high-tech-hel megsavazva.
Organikus vonalvezetés holnapi anyagokkal, technológiákkal újrateremtve (egyik korábbi posztomban szó volt már Yoshiokáról, akivel együtt úttörői az üveg-műanyag mixek létrehozatalában)
Alsó hangon is plasztikusnak nevezett formavilágára Henry Moore (szobrász) alkotásai tették a legnagyobb benyomást, amelyek szintén olyanok, mintha a szél, a víz, az eső alkotta volna őket egy ezredév alatt.
A déenesünkben kódolt intuíció, és a modern struktúrák szimbiózisa ezekben a tárgyakban annyira jól sikerül, mint amikor úgy mixelik újra gyerekkorunk egyik kedvenc számát, hogy az k..vajó, újra beleszeretsz.
..és ez a vezérfonal, ami tetszik az ő észjárásában: emlékezteti az embereket, milyen is az, ha egy olyan székbe ül bele, ami követi a teste vonalát... vagy kapcsoljuk fel egy lámpáját: ráflesselhetünk a folyadékok áramlására...vagyis nem ordenáré módon dörgöli az orrunk alá a szupernécsört...megmondó kreativitása arra vezet rá, hogy körülvehetjük magunkat egy olyan vonalvezetéssel, ami a szemünk-lelkünk számára ismerős már, csak engedni kell, hogy emlékezzen.
Londoni stúdiója világszerte ismert vállalatoknak tervezett már... és fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a termékek skálája is széles: bútorok, lámpák, edények, evőeszközök, vagyis csupa-csupa olyan tárgy, amelyet mindennapi életünk során használunk...ezek által pedig aktívan jelen van a korunk tárgykultúráját meghatározó fórumban is.
Munkája első fázisában digitálisan hozza létre a megalkotandó tervet, és csak aztán kezdi el megkeresni hozzá a megfelelő anyagot, szerszámot, eljárást...bődületes szabadsága ez az alkotásnak, mentes a "hogy-mivel-lehet-ezt-megcsinálni"-féle gátaknak....és tulajdonképpen visszafelé dolgozik, hisz legtöbb iparművészünk először anyagot választ, aztán erre az anyag által kontúrozott tripre ráülve próbálja meg kihozni belőle azt, amit megálmodott.
Munkái nagyon ott vannak a szeren...itt biztos fogtok még olvasni róla.
(a videón maga beszél hitvallásáról:
A blog szerzője: Kópis Benedek 