Mai posztban életünk 3 olyan eseményét veszem górcső alá, ahol fontos szerepet kap egy-egy üvegtárgy által produkált hang.
(Ha az eredeti a címet adtam volna neki, ami a: Cing-cing, reccs és durr, dobogós lehetnék a leghülyébb posztcímek versenyén.)
Abban mindegyik közös (az üvegen túl), hogy mindhárom (örömteli) társas összejövetel.
Cing-cing
Születésnapi partin, névnapon, vállalati bulin, esküvőn vagy egyáltalán, bármilyen, fehér abrosz mellé leült tömegből előbb-utóbb valaki szólásra emelkedik...
..de ahhoz, hogy a kisebb-nagyobb társalgási zaj elcsendesedjen, és a szószóló magára vonja a figyelmet, a következő történik:
illető feláll (vagy nem) és a kikészített eszcájg kiskanalával (vagy nagykanalával, késével, villájával) óvatosan, de hallhatóan megkocogtatja üvegpoharát (vagy az asztalon előtte lévő üvegkancsót, boros/pezsgős üveget).
A köszöntés után ("Tisztelt egybegyűltek!", "Kedves vendégeink, barátaink...", "Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!".. és az "engedjék meg nekem"-kezdetű mondat folytatása általában spontán vagy előre megírt, személyes, és/vagy humoros (figyelem, nevetni kötelező!), esetenként kisípolni való elemekkel teletűzdelt gratuláció (avagy fennkölt modorosság-turbulencia)
(esetenként mikrofon is van, vicces látni, ha közeli hozzátartozó táncdalénekesi allűröket produkál:).
Reccs
A chupa alatt zajló zsidó esküvői szertartás egyik záró momentuma, hogy miután lekerül a fátyol a menyasszonyról, a vőlegény jobb lábával rátapos egy kendőbe tekert pohárra (lehet az, amelyikből közösen ittak, vagy egy másik)...aztán jön az örömteli Mazl Tov-ozás!
Hogy mi a szerepe ennek a momentumnak, több urbánus legenda ad magyarázatot:
ha készletből került ki a pohár, a későbbi hiányérzet emlékeztet az esküvőre... jelzi, hogy nemcsak jó dolgok történnek egy házasságban.... a pohár 1000 darabjaira tőrése a szertartás visszavonhatatlanságát jelképezi... addig lesz boldog a házasság, míg a pohár újra össze nem áll a cserepeiből... sőt egyesek olyan woodyalleni magasságokig jutnak a találgatásban, miszerint talán ez a vőlegény utolsó lehetősége, hogy arája jelenlétében egy nagyot toppantson...
valójában egy nevezetesen gyászos eseményre (örömben az üröm - ez így elég jellegzetes zsidó ünnepeken), a jeruzsálemi Templom kis híján 2000 évvel ezelőtt bekövetkezett elfoglalására, pusztulására történő megemlékezés.
Durr
Általában új hajók (vagy régebbiek felújítása utáni) vízrebocsátásának, elkeresztelésének ceremónia-effektje, hogy vagy kézzel (vagy nagyobb hajók esetén az orrból vagy a farból lelógatott kötélre kötve) egy (praktikus esetben szépen becsomagolt vagy hálós) pezsgőt jól a hajónak csapnak.
Az elkövető általában maga a kapitány vagy erre felkért illusztris személy.
Ezzel az eseménnyel kap immár hivatalosan is nevet a "kicsike", és akár indulhat is világkörüli útjára.
... a felavatás ezen formáját láttam már alkalmazni frissen felépült háznál, sőt szobornál is.
..és hogy itt se maradjunk kult-filmes utalás nélkül, jöjjön (a trailer közepén) Priscilla, a sivatag királynőjének, vagyis egy busznak a keresztelése:
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
(Folk és üveg 1., 2. és 4. rész)
A blog szerzője: Kópis Benedek 
