Immaculate collection:

Mai bejegyzésemben egy üvegművész-párost mutatok be: egyikük a lovak, másikuk az űrhajók szerelmese.
Természetesen külön bejegyzést érdemelne mindkettőjük munkássága, de talán így együtt bemutatva, még érdekesebb lehet...végülis a ló és az űrhajó is egy "utazási" eszköz".
 
A kanadai születésű Shelley Muzylowski Allen - bár festőként diplomázott eredetileg - saját, képzeletszülte állatvilágát olvasztott üvegből gyúrja.
 
Aki simogatott már lovat, tudja, hogy kevés olyan kedves élmény van a világon, mint a ló orrának simogatása...miközben azokkal a nagy, emberi szemeivel lenéz rád.
Bár a közvélekedés szerint az üveg egy hűvös anyag, ezesetben, a témaválasztással secperc alatt eltűnnek ezek a rossz beidegződések...
 
Üvegállatai a kreativitás avatárjai...melyeket festéssel, fémelemekkel, gyöngyökkel ékesít...
...ezzel is kiemelve az alakjaiból áradó erőt, nyugalmat és játékosságot.
 
Alábbi kis videón bepillantást nyerhetünk Shelley műhely-munkájába:
 

Az eredetileg antropológus végzettségű Rick Allen munkái gyerekkorának meghatározó élményeiben, a tudományos-fantasztikus filmekben, könyvekben gyökereznek.
 
Gondoljunk Asimov, Stanislaw Lem vagy Arthur C. Clarke szivar-űrhajóira (de nyugodtan idevehetjük Mézga Aladár felfújható Gulliverkli-jét is), melyek hatalmas reményekkel indultak neki a mindenféle idegen lényektől hemzsegő galaxisoknak.
 
A design és technológia (fújt üveg és fém) házasságából egy filmszerűen bájos járműpark jött így létre.
 
De csak első ránézésre tűnik úgy, hogy ennek a nosztalgikus kalandtúrának térben messze kell vinnie... valójában saját belső kreativitásunk csillagködeibe vezet.
Jó utat! :)
 
..és egy részlet az alapnak tekintendő kult-rajzfilmünkből:

 



Esküszöm, hogy most sütöm el előszörésutoljára a jég-üveg hasonlatot... de úgyis mingyán vége a télnek, ez a mai hóförgeteg már biztos csak egy utolsó bepróbálkozás... úgyhogy talán most az egyszer kibírjuk.
Hogy az üveg olyan-e, mint a jég, avagy a jég olyan, mint az üveg - mármint látványra -, hamvába hótt kérdés: persze, hogy az üveg próbál valami olyat alkotni, amit a természet csak úgy... félkézzel megcsinál...
Ja? Hogy ezt azért lehet még tovább ragozni? Yes. Erre jó példa a Jukkasjärviban (Svédország) felhúzott Icehotel.
 
A sztori tündérmesébe illő: az Északi-Sarkkörtől 200 km-re fekvő falvacska  lakói élték csendes hétköznapjaikat, csak időnként tévedt arra pár elvetemült turista, aki az éjféli Napot vagy sarki fényt szerette volna csodálni... és miután ezek a svédek összedugták a fejüket, és rájöttek, hogy miért ne hozhatnának létre valami egyedit, abból, amilyük van (és mennyi tanulnivalónk lenne nekünk is ebben, mármint a hozott anyagból gazdálkodást) : hideg, meg víz.
 
Először a 90-es évek elején volt jegeskedős hepening: 1990-ben, egy francia művészt, Jannot Deritet kérték fel, aki a japán jégművészek munkája által megihletve egy  különlegesen jégkunyhót (igloo-t) hozott létre a fagyott Torne River vizéből. A 60 négyzetméteres Artic Hall sok kíváncsi látogatót vonzott a területre... ezek közül páran ott töltötték az éccakát mindenféle rénszarvas-bőrökbe és bundákba bugyolálva, majd másnap reggel - az élménytől katapultálva - áradoztak a különleges élményről, amiben részük volt... és hamarosan jött is a hotel ötlete.
 
A lakosztályok enteriőrjeit minden évben más-más dizájnerek csapata találja ki, ami egyfelől abból fakad, hogy tavasszal, az olvadás idején ezeket mind visszatolják a folyóba...másrészről minden évben új lehetőséget kap a hotel a megújulásra...az új dizájner-csapat pedig a kreatívkodásra.
 
A hotelhez kápolna (házasságot is lehet ott kötni) és bár is tartozik.
 
Szóval...kinézek az ablakon...a szomszédos háztetők fehér paplanba burkolóztak... zoknis lábamon érzem, hogy valahol behúz a hideg...
 
...elképzelhető lenne, hogy most vegyen a hátizsákom, és odarepülve megtapasztaljam, miről is van szó?
 
Nagy társasággal? jó sok piával felszerelkezve?
Simán!...aztán haccójon az "Ice, Ice, Baby!"

 




süti beállítások módosítása