A sztori tündérmesébe illő: az Északi-Sarkkörtől 200 km-re fekvő falvacska  lakói élték csendes hétköznapjaikat, csak időnként tévedt arra pár elvetemült turista, aki az éjféli Napot vagy sarki fényt szerette volna csodálni... és miután ezek a svédek összedugták a fejüket, és rájöttek, hogy miért ne hozhatnának létre valami egyedit, abból, amilyük van (és mennyi tanulnivalónk lenne nekünk is ebben, mármint a hozott anyagból gazdálkodást) : hideg, meg víz.

 

Először a 90-es évek elején volt jegeskedős hepening: 1990-ben, egy francia művészt, Jannot Deritet kérték fel, aki a japán jégművészek munkája által megihletve egy  különlegesen jégkunyhót (igloo-t) hozott létre a fagyott Torne River vizéből. A 60 négyzetméteres Artic Hall sok kíváncsi látogatót vonzott a területre... ezek közül páran ott töltötték az éccakát mindenféle rénszarvas-bőrökbe és bundákba bugyolálva, majd másnap reggel - az élménytől katapultálva - áradoztak a különleges élményről, amiben részük volt... és hamarosan jött is a hotel ötlete.