...és Isten megteremté az embert, kinek elméje megalkotá a gépet, a gép pedig Istent.
Vajon a számítógépek által generált művészet ember alkotta művészetnek tekinthető még?
A (szerintem parfümmárkára hajazó névvel rendelkező) berlini Eno Henze munkáit nézegetve merült fel bennem ez a kérdés.
Művei szoftver által vezéreltek, mégis organikusan összetettek...
...lézernyomtatóból húzzák ki őket, ugyanakkor festményszerűek is egyben.
Textil, üveg, rost, olvadék, műanyag, szerves...
Paradox paradox hátán.
Henze fluid grafikái szinte makro-atomi szintig vizsgálgathatóak...és én kérek elnézést, hogy nem tudom őket most egy falnyi méretben megmutatni nektek, pedig ez a tapétányi konceptuális mélység csak így élvezhető igazán.
A 78-as születésű művész sokféle médiumban, projektben pörög egyszerre... ezekhez a képeihez pl. a free letölthető vvvv szoftvert használta.
Ez a grafikus programnyelv lehetővé teszi, hogy olyan valós időjű mozgásgrafikákat hozz létre, amit egyidejűleg sok felhasználó alakíthat egyszerre...(ehhez hasonlóról írtam már korábban is a reactable kapcsán).
Tagja a MESO-teamnek, mely digitális, vizuális enteriőröket (nevezzük cinetrip 2.0-nak?) is készít különböző zenei rendezvényekre ... ide klikkelve megtekinthető a Frankfurt am Main-i Cocoon Club 360°-ban elkövetett hallucinálásuk (miközben Sven Väth keveri a zenét)
(..és a bejegyzés végén megveregetem a saját vállam, amiért sikerült egyszer sem leírnom a struktúra szót..pedig nagyon akartam :)
Fotó forrása : E. H. a 2008 áprilisában, Frankfurtban megrendezett NODE08 - Forum for Digital Arts-on beszél bele szájával a mikrofonba.
Gyerekkorom egyik emlékezetes celeb-pletykája volt, mikor futótűzként terjedt el közöttünk: a szivarozós-ballonkabátos nyomozónak, Columbonak üvegszeme van.
Onnantól direkt figyeltem, és az addig sajátos tekintetnek elkönyvelt nézés értelmet nyert... érdekes mód, inkább volt megnyugtató számomra ez az érdekesség, mint felkavaró... lám-lám, valaki egy ilyen típusú hiányossággal is lehet sikeres, még Hollywoodban is.
Persze sokak számára zavarbaejtő a téma (mint ahogy egyébként más, protézissel kapcsolatos téma szintén), már csak elhelyezkedése miatt is, hiszen az emberi kommunikációban a kapcsolatfelvétel elsődleges eszköze az egymás szemébe nézés...
"A szem, a lélek tükre"... és ez sok ideig szinte kimoccanthatatlan alapdogma volt a viselkedés-pszichológiával foglalkozó szakemberek között...a pislogás, és különösen a tudatalatt másik emberen érzékelt pupilla-tágulás/szűkülés, mint az önkéntelen hangulatjelentés egyik árulkodó testi jeladója sokáig egyeduralkodó volt...
az elmélet kibontakozása hozott jó pontot is: jusson csak eszünkbe a Blade runner c. film híres Voight-Kampff-tesztje, mely során zavarbaejtő kéréssor megválaszolása közbeni figyelik egy kinagyított monitoron a válaszadó pupilláját...
...természetesen ebben is van igazság...de ez az elmélet is megdőlt, miután a test többi metakommunikációs jelzése is górcső alá került.
De térjük vissza a műszemre.
A célja nyilvánvaló: a szemüket valamilyen okból elvesztett emberek ezzel az ún. szem-protézissel ugyanúgy szeretnének kinézni, mint két szemmel rendelkező embertársaik..szeretnék visszanyerni azt a magabiztos fellépésüket, ami szemük elvesztése előtt a sajátjuk volt.
2006 decemberében fedezték fel egyébként a régészek a világ legkorábbi (ie. 2900-2800) mesterséges szemét Shahr Sokhta-ban, Irán-ban, és amely a maga félgömbszerű alakjával (2,5 cm-es átmérőjével), és arannyal futtatottságával az akkori orvostudomány egyik bravúrja volt.
Természetesen az azóta eltelt időben, ez az eszköz is bejárta a maga evolúciós útját...de az üveggyártási technológiák fejlődése hozta meg a várva-várt áttörést, miszerint valóban úgy mutasson, mint egy igazi szem.
Manapság két fő anyagból gyártanak alapvetően műszemet: műanyagból és egy speciális üvegfajtából, a kriolit-üvegből.
A kriolit-üveget egy kriolit (magyarul jégkő vagy grönlandi pát) nevű ásvány, valamint kvarchomok és ónoxid összeolvasztásával hozzák létre...és ma kifejezetten csak szem-protézisek gyártására használják.
Ez az anyag számos tulajdonsága miatt alkalmas erre a feladatra: az emberi test szövetei és nyálkahártyái jól viselik, kemény, ellenálló, és a gyártás során (felületi tűzcsiszolás) elnyert optimális simasága kényelmessé teszi.
Egyesek az 1800-as évek végére (Németország kis üvegfújó műhelyei) teszik a technológia kialakulásának időpontját, nagyüzemi méretekben az 1920-as években indul meg gyártásuk a Carl Zeiss cég laborkísérleteit követően (valószínűleg az I. világháború rengeteg szemsérültje is indukálta az innovációt)
A gyártási folyamat során az üveget megolvasztják, és úgy munkálják meg, hogy lehetővé váljék a kívánt szín és forma elérése.
Minden egyes szemprotézis különbözik a másiktól, mivel viselőjükhöz egyénileg kell hozzáilleszteni...tehát elmondhatjuk, hogy minden egyes műszem egy önálló művészeti alkotás (sokan például gyűjtőszenvedélyüknek hódolva, antik ritkaságként gyűjtik vagy ékszert készítenek belőle)
Alábbi kis videó a készítési folyamatot mutatja be:
A műanyaggal szemben (melyből általában csak biztonsági tartalékot készíttetnek) az üveg több szempontból is használhatóbb anyag: a folyadékok egyenletesen oszlanak el felszínén,mintegy filmbevonatot hozva létre, mely nagyban megkönnyíti egy mesterséges szem hordását, sokkal természetesebb érzést kelt, és üreges kialakítása miatt súlyra is könnyebb....míg a műanyag könnyen kiszáradhat....tehát üveg rulez!
Lényegében a szemprotézis két alapfajtája létezik. A kettősfalú, terjedelmesebb (mely nagyon jó térfogatkitöltéssel bír mély szemgödrök esetén), és az egyfalú, vékonyabb, csésze - szerű protézis (a szemüreg vagy szemhéj maródás, égés-vagy lövés által okozott súlyos sérülése esetén használják ezt a típust). A fajta, nagyság és forma a szemgödör anatómiai állapotától függ, mely gyakran nagyon különböző.
Általában a következő orvosi diagnózisok indukálják a szemprotézis hordását:
1. A természetes szem elvesztésebetegség, baleset vagy háború miatt 2. Veleszületett anophthalmia (szemhiány) 3. Veleszületett mikrophthalmia(abnormálisan kicsi szem) 4. Úgynevezett „vakszem“ (sérült, gyakran összezsugorodott, funkciótlan szem)
..és persze a szemprotézis mozgathatósága mindig a sérülés fajtájától, illetve az alkalmazott műtéti eljárástól függ. Általában elmondható, hogy minél több szövet marad az operációt követően, annál kevésbé feltűnő, és annál mozgékonyabb, életszerűbb a műszem.
Manapság a legmodernebb technológiák segítik a jó illeszkedést és a természetesség-érzés kialakítását (akár éjjel-nappal lehet viselni)...az egészséges szemről készített nagyon jó minőségű digitális képek készítésével lehetővé válik az adott személyre jellemző egyedi színkombináció műszemre "másolása"...hisz íriszünk ugyanolyan egyedi, mint ujjlenyomatunk.
Tartósságuk (ami üveg esetén 1-2 év) nagyban nő a gondozásukra (megfelelő tisztítás - elég sima langyos víz) fordított idő nagyságával... és természetesen azáltal, hogy viselője kellő gondot fordít arra, nehogy összetörje ill. hogy ne sérüljön meg ... de az ember amúgy is parázik attól, hogy a szeme megsérüljön...tehát ezesetben sem kell jobban vigyázni, mintha élő szeme lenne (bár 10 méternél mélyebbre hatoló búvárkodáshoz nem szabad használni).
Egészséges emberként azt gondolom, nem lehet könnyű úgy viselni egy tárgyat, hogy azt az ember a saját testrészének tekintse... de utána olvasva a dolgoknak, számomra úgy tűnik, ez az egyetlen olyan protézis, amely kinézetre a legvalósághűbb.
Végére kisszines: ember, aki kamerát hord a szemében (ez meg itt a blogja):
Forrás a wikiről és Stefan Birke, Budapesten, a Semmelweis Egyetem 1. sz. Szemészeti Klinikáján rendelő okularista honlapjáról.
Évazsuzsanna:
Amikor 12 éve Athénban megláttam a futó üvegszobrát, nagyon megtetszett, de nem volt módom lefényk... (2015.02.01. 14:26)A futó
Világossy István:
Ágnesnek azóta már sikerült behoznia lemaradását, és így most már mi mindanyian megcsodálhatjuk sz... (2014.11.17. 20:35)Nimfák kelyhei
seprek:
A cikk nekem is tetszik, gratulálok hozzá, sajnos egy hiba becsúszott a fényképeknél : Tony Curtis... (2013.07.24. 09:05)Mátészalka - Let there be light
Textil, üveg, rost, olvadék, műanyag, szerves...
A blog szerzője: Kópis Benedek 