Na, erre tessenszives gombot varrni! :)

Ólomüveg- meg graffiti-fíling is, meg fény-installáció is, tisztára, mint az okos lány abból a híres meséből.

Egy torontói utcai fújkász, bizonyos Posterchild úgy gondolta, hogy megtekeri pár new yorki szürke hétköznapjait azzal, hogy a metróbejáratokhoz kiteszi - az amerikai tárgykultúrába amúgy is jól beleivódott - ólomüveg ispirálta graffiti fényinstallációit.

Négy szóval célzott az emberek szembogarába: "hold-fast" és "sell-out", ami számomra nehezen értelmezhető..biztos ez valami benti-fenti new yorki dolog, amihez a szexésnyújorkos alapműveltség nem elég.

A wikipédián mindkét kifejezésre legalább 20 értelmezés adható, mert bár behelyettesíthetjük az általam "tartsd erősen"-nek és "végkiárusítás"-nak titulált nyersfordításokat, de lehet, hogy ez olyan messze áll az igazságtól, mint Michael Jackson Liberian girl-jét könyvtároslánynak aposztrofálni.

Ha Posterchild olvassa a blogot, kérem, nyomja már le egy kommentben, mi is ez tajadonképpen?

Már akkor megvett kilóra ez az egész (- minek is nevezzem:) stílusirányzat (?), amikor még azt sem tudtam, hogy hívják...

Talán szemtelenség az ólomüveget pragmatikusan használó design trendek, művészeti korszakok tárgyalásában előre venni, és nyugi, a szecesszió nagyasszonyossága vagy az art deco pimp arisztokratikussága is kitárgyalásra kerül....de először miért ne kezdenénk korunk egyik kis benjáminjával.

Aki nem ismerné vagy hallott volna róla korábban, felsorolnék bevezetésképp' pár filmet, amelyek díszletei, hangulata nagykanállal merített ebből az igen sokrétű fantáziavilágból:

Elveszett gyermekek városa, Hellboy, A szövetség, A tökéletes trükk, Vidoq, Wild Wild West, Az időgép, a Verne Némóját feldolgozó filmek (hangulata megtapasztalható például az V. kerületben található Verne étteremben), Az Álmosvölgy legedája nyomozójának praktikus nyomozóeszközei, Az arany iránytű, de megemlíthetném az animék világából a Vándorló palotát vagy a Steamboy-t.

(és magam részéről ide sorolnám A Dűnét is)

Legyszerűbben úgy írhatnánk le a műfaj stílusesztétikáját, ha a fejünkben egybeolvasztanánk a viktoriánus kor keménykapalos, gőzgépes, rézfogaskerekes, öntöttvasos, edizonizzós, porcelánfűzős világát a mai hightech tárgykultúrával, ami elsőre talán freak, másodjára meg mindent tudni akarsz róla :)

A 80-as évek óta kibontakozó irányzat több elméleti hátszelet is kapott, a szerepjátékok elterjedésétől kezdve, az internet kettőpontnullásodásán át egy maroknyi alkotó, kézműves munkájáig, akik egyre inkább úgy érzezték, hogy a modern kor eldobható, műanyag-orientát designja megfosztja a minket körülvevő tárgyakat a maradandóságtól, a kézművességtől, minket, azok használóját pedig a tapintáshoz kötődő romantikától.

A steampunk tárgyak pont azért szerethetőek igazán, mert olyan aprólékosan kidolgozottak, magukban hordozzák azt az érzést, hogy a foma és a funkció is odatette magát 100 %-osan, és mindez attól különösen szórakoztató, hogy a mai kor embere használhatja.

A magam részéről emitten intézem a felhívást mindazok felé, akik tervezik, hogy ebben a stílusban kalandozva alkotnak enteriőrt, tárgyat, díszletet: hívjanak, szóljanak, mert a kisujjamtól a fejem búbjáig partner lennék benne!

(az alsó képen egy PC látható ólomüveg házzal :)