Imádom a tavaszi esőt, még ha olyan korai is, mint a mostani.
Érzeni, hogy már mocorog a föld, a fák, a bokrok, az égen meleg nyári felhőszakadások csírái rajzolódnak lassan.
A folyamatos városi morajba madárfütty vegyül, a télbe gémberedett izmok lassan kinyújtóznak... és talán az alkotókedv, a lendület is felveszi végre tevékeny fonalát.
Mára a koreai Hyunsung Cho üvegeit hoztam és egy felhívást, amit a képek után találtok:
Zenemeg: Phaeleh:
15 Phaeleh - Never Knew by John Machine
Emitt pedig Mandel Róbert felhívása, kérése, amit szívesen továbbítok, talán értő fülekre talál:
Kiegészítés: egy korábbi poszt az üvegharmonikáról, erről a hihetetlenül érdekes hangszerről.