2 hozzászólás
Számtalanszor hallhattuk már, milyen az, amikor koccintáskor összeérintjük poharainkat... és volt már szó itt a blogon olyan "üveghárfáról" is, amikor boros poharak tetejét nedves ujjal körkörösen érintve hoztak létre dallamot...de most, vasárnap szent tiszteletjére egy kuriózumot mutatok be nektek...egy igazi hangszert, amely névadójától az üveg-armónika nevet kapta (h nélkül).
A névadó pedig nem más, mint Benjamin Franklin.
Igen, AZ a Benjamin Franklin, akinek az amerikaiak a Függetlenségi Nyilatkozatot, az első közkönyvtárat, az első tűzoltócsapatot köszönhetik, valamint részt vett a feketék elnyomása elleni mozgalomban is...a világ pedig a villámhárítót, az elektromosságban a pozitív-negatív elnevezést, bifokális szemüveglencsét és a rugalmas katétert, ...és ő kezdeményezte először nyári időszámítás bevezetését is.
Nagyszerű ember lehetett... feltaláló, tudós, kísérletező, polgári demokrata politikus, diplomata, természettudós, közgazdász, filozófus és nem utolsó sorban zenekedvelő ember, hisz 1761-ben megalkotta a mai posztban bemutatott üveg-armónikát (más néven hydrocrystalophone).
Természetesen a poharas módszer (miszerint az üveg vizes dolgokkal dörzsölése) már korábban is ismeretes volt, de ő továbblépett, és egy komplex működési elv segítségével megalkotta ezt a finom, és gazdag zengésű hangokat kiadó hangszert.
Franklin verziójában 37 üvegedény helyezkedik el egymás mellett vízszintesen egy vasorsón, ami a földdel párhuzamosan forog (egy lábbal hajtható pedállal lehet mozgásban tartani) miközben a benedvesített ujjainkkal egyszerűen könnyed nyomást gyakorolunk az üvegek széleire (szerinte porított kréta használatával lehet még fokozni a hatást).
Mindegyik üveg más-más hangra van hangolva (színnel is jelzik egyik-másik példányon)
A legnagyobb üveg van a bal oldalon, és az egyre kisebb alkotóelemek beleilleszkednek a soron következőbe.
(az ujjak nedvesen tartásáról több módszer is gondoskodik..egyikük szerint a forgó henger folyamatosan vízhez ér, a másik szerint pedig maga a zenész nedvesíti meg az ujjait a játék közben egy odahelyezett tálból)
A hangszerre gyakorolt kisebb vagy nagyobb ujj-nyomással lehet a hangok teltségét, lágyságát szabályozni.
Ha szeretnéd kipróbálni, milyen rajta játszani, klikk ide.
Feltalálása után gyorsan népszerűvé vált nemcsak Amerikában, hanem Angliában és a kontinensen is, és hamarosan olyan zeneszerzőket ihletett meg, mint Mozart, J.G Naumann, J.F Reichardt, K.L Röllig, Beethoven, Schmittbauer, és J.A Schultz, Donizetti, Richard Strauss, és Camille Saint-Saëns...
.(gyermekként még Marie Antoinette is vett üveg-armónika leckéket)
A legismertebb, a Sugar Plum Fairy Dance Csajkovszkij Diótörőjéből, amit a zeneszerző eredetileg erre a hangszerre írt.
Ezittaz:
Aztán jöttek a viharfelhők.
Egyrészt a kis publikumot befogadó zene-termeket felváltották a nagy hangversenytermek (ahol méretük miatt már nem volt annyira élvezhető az érzékeny hangszer adta hangzás)...másrészt furcsa kritikák szítottak viszályt a hangszer körül.
Egyes zenekritikusok akkori véleménye szerint az üveg-armónika által gerjesztett hangok ( levegő rezgései által ) ideges emberekre ártalmas hatással vannak...és morbid érzéseket, depressziót idézhetnek elő....további szóbeszéd tárgya volt, hogy mind a zenész , mind a hallgatóság köreiben - az idegek speciális serkentése miatt - dühöt, búskomorságot idéz elő.
Természetesen az elméleteknek nem volt semmilyen ismert tudományos alapja...és ha belegondolunk, ha valaki hajlamos a depresszióra, a Kiskacsafürdik is előidézhet benne ilyen érzéseket...
Manapság is vannak még olyan zenészek, akik hisznek ebben az igazán unikumnak tekinthető hangszerben..pl: William Zeitler és még sokan mások...
Működés közben és történetiség:
A blog szerzője: Kópis Benedek 