A brit Anthony Gormley egyik, arccal a föld felé elhelyezett szobra egyszer már feltűnt az egyik, Hakone-i Open Air Múzeummal foglalkozó posztban, de arra gondoltam, a művész egy másik installációja kapcsán megérdemel egy teljes posztot.

Ez a Blind Light.

Ez egy 2007-es projektje volt, de azelőtt és azóta is előrukkolt már hasonlóan ütős dolgokkal, úgyhogy mindenképpen érdemes a nevére klikkelni, és körülnézni a portfóliójában.
(amelyekről a poszt végén találtok majd néhány fotót kedvcsinálóként)

Eszembe jutott az idei Velencei Építészeti Biennále román résztvevőinek doboza, ami tulajdonképpen egy zárt, üres, fehér szoba volt, ahová egyszerre csak egy látogatót engedtek be.
Az nyilván adhatott egy zen-nyugalom-fílinget, de Gormley Blind Light-ja, pont ebből a biztonságérzetből billent ki.

A lényeg: egy egyajtós, hűtött, üvegfalú szobát hozott létre, melyet színültig "töltött" köddel.

Alámerülni az elveszettségben egy mégis fényes szobában, bevállalni, hogy rábízd magad saját tájékozódási képességedre egy szokatlan közegben, igazán különleges élmény lehet, főleg azok számára, akik megszokott városi hétköznapjaikat élik.

Zenemeg: Jon Hopkins - The Wider Sun:

Gromley saját szavai a videóban:

Blind Light (Sky Arts) from matthew c hart on Vimeo.

Egyéb projektjei:
Another Place, 1997:

Domain Field, 2003:

Breathing Room, 2006-2010:

Firmament, 2008-2010:

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.