2 hozzászólás
Következzen az év első igazi retinastimuláló posztja itt a blogon, ahogy szoktam, irdatlansok képpel...
...és ki más jöhetne számításba egy ilyen nyamvadtszürke napon, mint Gabriel Loire egyik ikonikus alkotása, a Symphonic Sculpture.
Az általa oly gyakran használt technika (melynek egyik úttörője és mestere volt), a pate-de-verre (vagy fordíthatnánk "üvegpasztának" is), amikor az üvegszilánkok egy masszában, mintában elrendezve kerülnek kiégetésre a kemencében (e technika továbbgondolása valahol Fekete Zsuzsanna üvegbetonja is), tehát ez nem ólomüveg, hiszen a kompozíciót összetartó anyag nem ólom.
Loire színes üveggel kapcsolatos munka-filozófiájában meg is fogalmazza, miért ezt a technikát részesítette előnyben - egy 1987-es interjúban olvasható -, miszerint soha nem az a lényeg, mi a kompozíció mondanivalója, mint inkább az az érzéshullám, amit a szemlélő elárasztja a mű megtekintése közben.
A mai bejegyzésnek szentelt mű Japánban található, a Fuji-Hakone Nemzeti Parkban, a Hakone Open Air Múzeumban.
Maga a múzeum 1969-ben, Japán első szabadtéri kortárs múzeumként nyitotta meg kapuit.
A festői tájban található, mintegy 70.000 nm-nyi gondosan ápolt parkban több száz szobrot (köztük két világhírű kollekciót (Henry Moore és Picasso)) helyeztek el, mondhatni a japán emberek és a nyugati művészet igazi találkozási pontja ez.
(de ne gondoljuk, hogy a helyszínen hatalmas Húúú!-zás meg Aztá!-zást hallhatunk, hisz ez a fajta viselkedés elég távol áll a japán mentalitástól.)
Loire, ezt a munkáját 1974-ben készítette (Nobutaka Shikanai-val és Atsushi Imoto-val együtt).
A torony 18 méter magas, és a tablót belülről egy belső csigalépcsőn keresztül lehet megcsodálni,
amelyen át egy tetőteraszra érkezünk, ahonnan a környező tájat is megcsodálhatjuk.
A gyönyörű tájtól, és a sok-sok kortárs alkotás adta felütéstől feltöltekezve értékelhető igazán a színes üveghenger csöndes szimfóniája.
A mű élő példája a mester alkotási elképzeléseinek: kevés kötött minta, annál több absztrakt asszociációk sorozata az egész, helyenként felbukkanó konkrét elemekkel (egy-egy szem, alak vagy állat-forma)...de valójában olyan az egész, mintha egy hatalmas kaleidoszkópba sétálna be az ember...
...és ki ne akarna?
...végső bónusz: a sétafikálásban megfáradt lábaidat egy helyi hőforrás vizét magábaterelő lábáztatóban pihentetheted meg:)
Zseniális!
Két, a helyszínen készült videó:
Stained Glass Tower from UP13 on Vimeo.
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen meg innen.
A blog szerzője: Kópis Benedek 