A Dr. Sidney Harman által alapított, 50. életévét is átlépett amerikai cég hosszú története során az audio-technika számos területén kiemelkedőt alkotott (e névhez fűződik pl. a világ első sztereó receivere, szélessávú csöves erősítője, Dolby B és HX magnódeckje, PLL rádiótunerje), napjainkban érthetően elsősorban a digitális technológiák fejlesztésére koncentrálnak.

 

Fontos számukra, hogy termékeik a  folyamatos fejlesztés, és a más cégekkel való versengés révén újabb ötletek bevetésére késztesse őket, és ezáltal kiemelkedjenek a tömegből, valamiben mindig többek, jobbak legyenek, mint a szürke átlag.

Ez a törekvés már a készülékek külsejében is egyértelműen megnyilvánul, szinte kizárt, hogy egy Harman/Kardon elektronikát bármely más márkával összetéveszthetnénk. Ezzel együtt a készülékek formaterve nagyon egységes, kategóriától és "munkakörtől" függetlenül mindegyikükön ugyanazok az alapvető stílusjegyek köszönnek vissza, technikai hátterüket tekintve pedig jóval nagyobb vasakat megszégyenítő belbecs társul.

 

E szemérmetlenül különbözni akaró arculatról leginkább azt mondhatnánk, hogy merészen futurisztikus, ami nem meglepő, ha egy olyan cégről beszélünk, amely pl. a zenehallgatási szokásainkat erősen megváltoztató iPodhoz gyárt kompatibilis kiegészítőket.

 

(zárójeles infó az eszközök anyagáról a PMMA-ról, más néven poli(metil-metakrilát)-ról (korábbi, a Niké c. posztban szereplő emlékmű talapzata is ebből készült): kemény, átlátszó műanyag, melyre az optikai tisztaság, az időjárás-állóság, a merevség és keménység mind jellemző. Kereskedelmi méretű felhasználása a 1970-es években kezdődött, és