Muránó másfél kilométerre terül el Velencétől északkeletre és 1291 óta a velencei üveggyártás központja.
Rájuk kifejezetten él az a mondás, hogy ha valaminek vége, az valaminek a kezdete is egyben: ui. abban a bizonyos évben kezdődött a sziget igazi fellendülése, amikor tűzveszélyességük miatt kitiltották az üvegfúvó műhelyeket Velencéből, és azok Muranóra költöztek.
A muránói üveg fénykorában (a XVI. században), 37 üveggyár volt a szigeteken. Az üveg, Velence kevés exportcikkének egyike volt, ezért az üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például a nemesség köréből nősülhettek, kardot hordhattak.... Ugyanakkor a mesterség fortélyai szigorúan őrzött ipari titkot képeztek, ezért az üvegfúvó mestereknek tilos volt elhagyniuk a Velencei Köztársaság területét. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés fenyegette.
Már a XIV. században elkezdődött az üvegtermékek exportja, a sziget eleinte tükreinek és üveggyöngyeinek köszönhetően vált világhírűvé, később csatlakoztak ehhez a csillárok, amelyek igazán híressé tették a szigetet.
Az évszázadok során az üveggyártásnak több különböző technológiája alakult ki. A legfontosabb üvegtípusok a kristályüveg, a zománcozott üveg (smalto), az aranycseppeket tartalmazó sötétzöld üveg, amit itt találtak fel (aventurin), a sokszínű üveg (millefiori), a tejüveg (lattimo), valamint a különféle drágakövek üvegből készült utánzatai.
Ma Muránó kézművesei még mindig alkalmazzák ezeket évszázados technikákat, és ettől a mérhetetlen szaktudástól válnak alkotásaik annyira mesterivé, és megkülönböztethetetlenné (mondd ki gyorsan, ha tudod :) (legyen szó csillárról, vázáról vagy ékszerekről).
Ma Muránó otthont ad a Museo Vetrariónak (vagyis egy Üvegmúzeumnak), ahol az üveggyártás technikáin, és üvegminták sokaságán keresztül mutatják be az üveg történetét az egyiptomi időktől napjainkig.
A muránói üveg készítése meglehetősen összetett folyamat.
Mivel ez ma is titok, kérem, mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább...és vállalja, hogy ezentúl soha nem beszélhet senkivel erről a témáról...amint a posztot elolvasta, ügynökeink egyike felkeresi Önt, hogy az erről szóló titoktartási szerződést aláírassa Önnel...
A mesterség igazi fortélyai közé tartozik az, ahogy késleltetni tudják a folyékony üveg megszilárdulásának folyamatát (több nátriumoxid kerül hozzá adalékanyagként), ezáltal hosszabb időt hagyva a lágy üveg megformálására.
A különböző nátriumok hozzáadásával az átlátszóságot, salétrom és arzén segítségével pedig a buborék-képződést szabályozzák.
A merített üveg egy speciális muránói üveg-fajta, ahol jellemzően 2 rétegben történik a színezés, az első réteg után egy másikba mártják, amely felső réteg általában áttetsző.
A színek, technikák, anyagok és az eszközök (fogók, fújócsövek, üvegnyírók és más, bármelyik darabolós horrorfilmből ismert okosság) attól függően változnak, hogy az üvegkészítő-mester mit szeretne kihozni belőle.
Az üvegek legfontosabb márkái ma a világban szinte kivétel nélkül muránói cégek termékei: Venini, Barovier & Toso, Pauly, Seguso, és az 1866-ban alapított Pauly & C.
A blog szerzője: Kópis Benedek 