Apró emberek hógömbös, abszurd viszontagságairól volt már szó korábban, ezúttal egy Slinkachu nevű alkotót mutatnék be nektek.
Ő is mini figurák csetlés-botlásairól mintáz színhelyeket (és fotózza), ám a groteszk vonal nem a történetekben, hanem a méretarányban bontakozik: az általa megmutatott események/pillanatok hétköznapi figurákkal esnek meg, a SZÁMUNKRA normális nagyságú tárgyak világában.
Mai posztban egy 2007-es, Norvégiában bemutatott street art installációjának néhány képét láthatjátok... najó..a végén még egy-két kedvencemet (amelyek a blogján is megtekinthetők).
Az "ilyen közelről és ilyen messzebbről" egymás melletti megmutatása remek példa arra, hogyan kellene kezelnünk saját ügyes-bajos dolgainkat (ami persze a legtöbb esetben nem megy :)... ill. mennyi minden történik körülöttünk, ha kicsit odafigyelünk környezetünkre...
Esendő, valósághű karaktereik melankóliájában saját magunkra ismerhetünk, a megragadott szomorkás pillanatok bemozdítják empatikus érzéseinket.
Itt megnézhetitek mi történik még a házsoron, hisz egy utca nyüzsgése párhuzamos történetek tömkelege.
Végére Halo 3 kimerevített csatajelenet-promó-videója:
2 különböző vasárnapi kisszínes - csak hogy viccesen zárjam a hetet -, melyek közös témaválasztásukkal bevállalják az altesti humort.
(érdekes tény, hogy mindkettő videós prezentációja Svájcban történik)
Az először bemutatásra kerülő üvegfalú utcai WC Lausanne-ban került kiállításra, és valójában egy innovációs bemutatónak is felfoghatjuk.
Az átlátszó 00-ás helyiséget egy forgalmas helyen helyezték el a járdán... az emberek jönnek, mennek..és ki ne ismerné az ismerős érzést: jön a szükség, de hol lehetne elvégezni?
Az Oolom design stúdió által 2008-ban tervezett illemhely üvegfalai részben folyadékkristályokból állnak, bent pedig két gombot találunk az ajtón, de nem a szokásos nyit-zár funkció kapcsolódik hozzájuk.
A piros gomb megnyomása után a falakban keletkező elektromos feszültség miatt a kristályok "megfagynak", átlátszatlanná válnak, majd az ilyen-olyan nagyságú dolog elvégzése után a VOIR (jel.: lát) gomb megnyomásával újra átlátszóvá válnak.
(+ paratényező: egy mozgásérzékelő szintén átlátszóvá változtatja az üveget ha nincs mozgás egy bizonyos mennyiségű idő alatt (megakadályozandó, hogy emberek maradjanak ott túl hosszú ideig vagy ha probléma lép fel - tehát hosszan újságot/könyvet olvasni itt nem igazán lehet) vagy éppen túl sok van: tehát nem igazán alkalmas zártkörű privátbuli-helyszínnek sem :)
A 11 oldalú üvegmosdó használata egyértelműen a (technikai innováció adta) bizalom és az újra, a kísérletezésre való nyitottság határait feszegeti.
Rövid videó a használatról:
Második versenyzőnk az olasz születésű Monica Bonvicini 2003-ban tervezett (és azóta a világ számos nagyvárosát megjárt) műalkotása (videó Zürichből).
Szintén nyilvános illemhelyről van szó, ám ezúttal a falakat egyirányú tükrös üveg alkotja.
Az először a londoni Tate Britain gondozásában kiállított darab nem titkolt célja kettős volt: egyrészt egy történelmi hivatkozás (ui. ezen a helyen - a korábbi Royal Army Medical Collegénél levő felvonulási tér - volt egykor a Millbank Penitentiary, ahol rabokat tartottak mielőtt Ausztráliába szállítottak őket), másrészt egy kísérlet aktív konnektet létrehozni műtárgy és szemlélője közt, megpiszkálva a bátorság témakörét (tegye fel a kezét, akinek egy ilyen presszió alatt megy a pisilés?).
Nappal belátni nem lehet, viszont te bentről mindent úgy érzékelsz, mintha a helységnek nem lennének falai.
A Don't Miss A Sec-névre kersztelt projekt abból a szempontból is érdekes felvetés, hogy vajon az emberek használat közben nem érzik-e azt, hogy megszentségtelenítenek egy műalkotást...
A kiállított alkotás csak nappal volt nyitott a nagyérdemű előtt.
Szintén rövid videó magyarembertől:
P.s.: a témaválasztás nem a mai nap zajló EP-voksoláshoz való hozzáállásomat tükrözi :)
Évazsuzsanna:
Amikor 12 éve Athénban megláttam a futó üvegszobrát, nagyon megtetszett, de nem volt módom lefényk... (2015.02.01. 14:26)A futó
Világossy István:
Ágnesnek azóta már sikerült behoznia lemaradását, és így most már mi mindanyian megcsodálhatjuk sz... (2014.11.17. 20:35)Nimfák kelyhei
seprek:
A cikk nekem is tetszik, gratulálok hozzá, sajnos egy hiba becsúszott a fényképeknél : Tony Curtis... (2013.07.24. 09:05)Mátészalka - Let there be light
A blog szerzője: Kópis Benedek 