Immaculate collection:

Mai architekt-csemegénk Selgas Cano építész saját, madridi (2007-ben átadott), természetlágyölibe kifektetett, hiper-minimalista, Jetson-fóliasátor irodája.
(tulajdonképp' szinte hiányolom a benne dolgozókról az egyen-ezüst-overállt)
 
Egyik oldalon: no privát tér, no ablak kinyitogatás, kísérleti patkánynak levés-fíling, cső-akusztika, betűző Nap...
másrészt: (mint a múltkor a Zindex is írta, mennyire jó is az) sok természetes fény, inspiráló természet-közeliség-érzés, egyszerű (már-már ikeaisztikusan) letisztult design.
 
A kontrasztot (bentről, de szinte testközelből követheted nyomon az évszakváltást), a formán kívül a következő felhasznált anyagok is nagyban növelik : fa, üvegszálas műanyag, beton.
 
A legjobb építészeti önreklám, amivel egy ilyen profilú iroda tolhatja magát?
...avagy a benne napi 8-10 órát lehúzó dolgozókat szolgálja?
..vagy csak jók a róla készült fotók?
 
Te szívesen dolgoznál-e vagy egy ilyen munkahelyen?
 
Fotók: Iwan Baan

 



Mi a valóság?
A tudományos vélekedés szerint az az információhalmaz, amit érzékszerveink közvetítenek agyunk felé...
...tehát a valóságról alkotott képünk pusztán azon alapul, amit szerveink megengednek...
...ami ugye lazán becsapható
...ezért arra, hogy csak ennyi, én nem vennék mérget.
 
Hogy csak egy igen apró példánál maradjunk: emlékszel még ezekre a valóságosnak tűnő árnyékfigurákra gyerekkorodból?
Múltkori posztban már beszámoltam egy olyan projektről, ahol szeméthalmazokból hozott létre popkult árnyékképeket egy brit művészpáros.... ma pedig egy japán alkotó, Kumi Yamashita munkáit mutatnám meg.
 
Művészi sorozataiban Ő is a fény-árnyék tengelyen mozog, ilyen-olyan tárgyak halmazából (amelyeknek a végeredménnyel eredetileg semmilyen vizuális kapcsolata nincs) hozva létre kísértetiesen részletes, valósághű árnyékképeket.
 
Kivágott betűk/számok, építőkockák...
(A Four c. filmecskét Eszenyi Péter rendezte)

...falra erősített, meggyűrt lemezdarabok...
 
..vagy egy tengely mentén forgatható arc-sorozat, amelynek árnyéka egy kétszereplős dialógus mimikáját reprodukálja... 

Lehet, hogy Platónnak volt igaza? Minden, ami minket körülvesz, csak valami másnak az árnyékképe?
 
Végére jön megint egy kis könnyed bohóckodás: Russ and Reyn fotói az óriás-árnyék-kézzel.



süti beállítások módosítása