2 hozzászólás
A fénycsövek vékony, alacsony nyomású gázzal töltött üvegcsövek, melyek végein elektródák találhatóak. Nagyfeszültség hatására a csőben található gáz fényleni kezd. Az első használható fénycsövet 1910-ben a francia Georges Claude fejlesztette ki - írja a Wiki.
A fénycső színe a töltőgáz fajtájától és az alkalmazott fényportól függ.
Fénypor nélkül: Neon: narancsvörös (neoncső), Neon higannyal zöld csőben: zöld, Hélium: fehéresrózsaszín, Hélium sárga csőben: sárga, Nitrogén: sárgás rózsaszín, Szén-dioxid: kékesfehér, Kripton: fehér, Argon: kék (intenzívebb higany hozzáadásával).
Az első fénycsöveket neonnal töltötték, ezért a hétköznapi nyelvben máig neoncsőnek nevezik töltőgáztól függetlenül.
(A hétköznapi életben használt fénycsöveket jelenleg Argonnal töltik. Az Argon és Higany-Amalgám keverék által kibocsátott fényt a fénycső falán lévő por, az úgynevezett „fénypor” alakítja át fehér fénnyé.)
Barátkozom velük. Erős 80-as évek-flessem van tőlük.
Összeszedtem pár fénycsöves installációt, ahol a művészek vagy az építészek - kiemelve leggyakoribb előfordulási helyéről, az ipari környezetből - fantáziát látva benne, becsempészték a múzeumok termeibe, metróállomásainkra, plázáinkba.
Chaos in La Biennale di Venezia
Szóval barátkozom velük...ami egyelőre kb. annyira megy könnyen, mint egyeseknek megszeretni a Matmos-t.
A blog szerzője: Kópis Benedek 