4 hozzászólás
Aki járt már evör Iránban, meghatározó emlékei között biztos lesz pár felejthetetlen mozaik-díszítés.
Nagy mesterei ők ennek a technikának... és miután emberek illetve állatok ábrázolása nem megengedett az iszlám tanítások szerint, alternatív csatornaként maradt a csillióféle geometrikus minta, anyagát tekintve pedig javarészt kerámia, porcelán, és mint látni fogjuk: tükör (és egyébként bármi, csak ne disznó! :)
Mai posztban két siíta mauzóleumot mutatnék be, a háttérinfókért pedig külön köszönet M.-nek.
De mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár kultúrtörténeti adalék:
bár most bemutatott épületek a mi fogalmaink szerint kegyhelyeknek számítanak, az ottani emberek szemében egyben szentélyek is, hisz egykori tanítóik, imámjaik (a Korán tanításai ellenére) nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint a mi kultúrköreinkben a szentek...
..és ez nemcsak nekik jár, hanem utódaiknak, családtagjaiknak is, és mindenkinek, aki a felsorolt személyekkel kapcsolatban állt, vagy az, aki ismert olyat, aki kapcsolatban állt velük...
Mivel az iszlámban a temetés mindig testtel történik, hamvasztás kizárva, ezért a szentélyekben nagy valószínűséggel a testek is ott vannak (mint a képeken látható, szép, veretes szarkofágokban).
Írnék pár szót a mauzóleumban alkalmazandó néhány szabályokról:
Cipőt levenni illendő, de leginkább a tisztaság megőrzése miatt. (Pl. cipőben lehet mecsetben is imádkozni, de kényelmesebb és tisztább anélkül).
Enni, inni nem igazán illendő.
Az ének, mint olyan is egy kicsit más kategória, mivel alapesetben az iszlám zene (a szabályok szerint) nem lehet instrumentális. Az engedélyezett hangszer csak a dob, vagy csörgődob. Tehát az ének, mint olyan az általában kimerül a Korán recitálásában, vagy a fohászok dallamos elimádkozásában.
Bent székeket, ülőalkalmatosságokat nem találsz, de ha elfáradsz, nyugodtan leülhetsz a földre...sőt akár alhatsz is egy jót a földön fekve (néhányan tudatosan teszik ezt, gondolván egy ilyen szent helyen jobban őrzött az álmuk).
Amit a mauzóleumban tilos: imádkozni a sír irányába!
Csak fohászkodni lehet, de az ima (leborulással) tilos. Tehát ha valaki pl. imádkozni szeretne, akkor a mekkai imairányt kell figyelembe vennie. Ha az irány éppen a sír felé van, akkor a "síron túlra" kell menni, (tehát, hogy mögötte legyen) és úgy imádkozhat. A lényeg, ne boruljon az elhunyt felé!
A hölgyek csak mindent takaró csadorban mehetnek be (néhány általában a turisták számára is rendelkezésre áll).
Mindkét helyszínünk Shiráz városa, ahol egyik mauzóleum az Emamzadeh-ye Ali Ibn-e Hamze, vagyis Hamza ibn Ali Ibn Ahmad (985-???)- aki a 7. imám unokaöccse és - a drúz vallás egyik kulcsszereplőjének (konkrétan ő állította össze a receptet) nyughelye,
másik pedig a Shah-e-Cheragh, azaz a Fény királyának is nevezett szentély( kb. 1300 körül épült), ami 2 testvér, Ahmad and Muhammad sírhelye, akik Musa al-Kadhim fiai.
Talán írnom sem kell: mindkét hely kultikus zarándokhely is egyben.
A visszafogott enteriőrökkel megépített kegyhelyeinkhez szokott szemünknek ezek a belső terek mesébe illő ragyogással vannak telistele.
A miriádnyi tükörmozaikkal kirakott, lélegzetelállító falak, oszlopok, kupolák elvesztik anyagi mivoltukat (minden egyes tükördarab másik millió képét tükrözi vissza), átadva helyüket a szinte kézzelfogható éteriségnek.
Az ember azt érezheti, hogy a suttogva kimondott fohász a fény sugarain keresztül azonnal meghallgattatik.
(pl. e két szentély még a Próféta sírjánál is díszesebb, ami nem csoda, hisz a sííták ezen ága, a fátimidák - akik a Próféta lányától származtatják magukat - a Próféta lányának férjét, Alit tekintik autentikus forrásnak , az ő emléke nagyobb tiszteletnek örvend, mint a Prófétának, a Kábakőnél is hozzá fohászkodnak)
Mai poszttal egy több mint 15 éves élményt gombolyítok fel: 1992-ben láttam (először) a Baraka c. filmet, és abban láttam kb. 15-20 másodpercig egy csillogó belsejű épületet... azóta szerettem volna ennek utánajárni.
(a képeken itt-ott bekandikáló ólomüvegek nem maradnak szó nélkül...az iszlám világ néhány gyönyörséges ólomüveg ablakáról egy másik alkalommal írnék)
Ebben a kis részletben (6:14-nél kezdődik) megtaláljátok:
Ja, és ne feledjétek: ma este gigacsillaghullás.
Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen és innen.
A blog szerzője: Kópis Benedek 