1 hozzászólás
Míg Nyugat-Európában sorra zárnak be a templomok, hogy yuppi-lakásokká, lounge-cafékká alakuljanak át, Közép- és Dél-Amerikában ez még ma is szinte a lehetetlenség kategóriája.
Erős vár a mi Istenünk... mai posztban bemutatott templom után szabadon pedig inkább: Erős bunker a mi Istenünk.
El Salvadorban vagyunk, ahol - bár manapság hívek ezrei imádkoznak világszerte jó okkal sorsuk jobbra fordulásáért -, az elsuttogott ima ugyanannyit ér ma is, mint ötven vagy éppen száz éve.
Mint a mellékelt képeken látszik, csodálatos atmoszférájú templomról van szó, ám hiába is keresnénk, a legtöbb Közép-Amerikáról szóló turisztikai útikönyvben meg sem említik... és kutakodásaim közben találtam rá az okra: rosszhírű környéken áll, ha magunk szeretnénk odamenni, jól tesszük, hogy fogadott idegenvezető társaságában tesszük.
1962-ben, a katolikus egyház helyi, San Salvador-i vezetője, Domingo Iturgaiz atya az építész és szobrász Ruben Martinezt bízta meg a templom tervezésével, amely rendhagyó volta miatt, hosszas kálvária után (a helyiek nemtetszése, de a Vatikán engedélye után) 1971 júniusára készült el.
Tény, hogy kívülről olyan, mint egy düledező bunker vagy reptéri hangár, valójában - több utazó véleménye szerint - belülről az egyik leglenyűgözőbb templomok egyike az országban.
A főhajót egy magas téglafalat követő ívelt tető zárja le, amelynek betonlépcsős illeszkedései között hosszanti ólomüveg ablakok szórják a színes fényt.
A bejárati oldal hatalmas betonfalának csillió rése egy óriás szemet ad ki.
Napfelkelte-ragyogás borít be mindent tetőtől-talpig.
Egyes ablakokban, a nagy téglafal mentén, és a térben szabadon állva, különböző fémhulladékból készült fémszobrokat láthatunk.
A kívül még hideg-rideg betoncuccosodásnak tűnő építmény belsejében nagyot üt a betonfalakra vetülő színes fény kontrasztja.
A belváros sürgését azonnal kizárja a hely puritán szépsége, kevés olyan templombelsőt láttam, ahol - már a képek alapján is – ennyire élőnek tűnik a spiritualitás, amihez csak a természetes fény (amit csak itt-ott tör meg egy-egy aranysárga izzó), és a csend ágyaz meg.
A blog szerzője: Kópis Benedek 