5 hozzászólás
Miközben a XI.kerület többször is tanúbizonyságot tett arról, hogy az igényes térrendezésben igenis lehet öles léptekkel haladni - menj csak ki a Kopaszira pl. -, sorra dőlnek ki a csontvázak a gardróbjából.
Itt van pl. a méltatlanul elhanyagolt Budai Parkszínpad, amit itt, meg itt ragoztak már...és itt van a Tüske csarnok.
Minap elmentem, hogy a kupoláról készítsek pár fotót.
Túrám kissé kalandosra sikerült, magamban utólag az Invisibleman-projekt nevet adtam neki.
A murvával súlyosan felvert udvarra természetesen nem engedett be a biztonsági őr, ezért a kerítés mellől kezdtem körbefotózni... ahol egyszercsak, - a nagyra nőtt gyomok miatt számomra előre nem láthatóan - egy meredek dzsindszáshoz értem, ahol seggen csúszva kellett leereszkednem...majd onnan kikapaszkodva meglepetten vettem tudomásul, hogy BENT VAGYOK.
Balra a bódéban a másik irányba nézve ült a strázsa, torkom a szívemben dobogott - asszem' utoljára 10 éves koromban lógtam be hasonló módon egy őrzött, épülő házba játszásdiból -, de végül vettem a bátorságot, és elsettenkedtem az épület túloldalához, ahol már nem láthatott meg.
(majd miután fotóztam párat, kiszuszakoltam magam a kerítés egy nagyobb résén - épp' néztem is, hogy a legközelebbi irodaépület ablakából egy csávó, mobiltelefonálás közben végignézte az egészet)
Eztán a Műszaki Egyetem épületét vettem célba, hogy felülről is lekaphassam párszor.
Felmentem lifttel a legfelső emeletre, ahol egy arra néző ablakú terem előtt vártak páran, bent pedig kb. 5-6-an ültek egy-egy számítógépnél... én szép csendben átsétáltam köztük az ablakig, készítettem 3 fotót, majd kijöttem. Mindeközben mintha észre sem vették volna, hogy valaki bement, majd kijött. Mondom én: láthatatlan voltam.
Mint ez az épület ott, a földből gombamód kinőtt új irodák közt.
Tüske ez a köröm alatt... egy modern tüskevár... itt, az innováció gócpontjában, ahol pusztulása azért nem feltűnő, mert csak a más kerületekből dolgozni idejáró öltönyös és kosztümös emberek látják nap, mint nap.
Szóval, ha már a valóságban nem történik vele semmi, én kicsit "megsimogattam" a róla készült képeket fotosoppal.
A blog szerzője: Kópis Benedek 