12 hozzászólás
Az üveget kutató szakemberek a 70-es évek vége óta határozottabb léptékben vizsgálják az üveg korszerűbb előállításának módjait... és persze szeretnének valami modern, újszerű anyaggal előrukkolni.
Az üvegnél a következő történik: magas hőmérsékleten (1300-2000 celsiusfokon) létrejön egy speciális rácsszerkezet - mely akkor folyékony állagú -, mely az anyag kihűlése után a bevitt adalékanyagoknak köszönhetően megmarad.
A kérdés az, sikerül-e olyan technológiát létrehozni, amely segítségével alacsonyabb hőmérsékleten lehet az üveghez hasonló (homogenitású) szerkezetű anyagot létrehozni...talán a különféle gél-alapú anyagokban van a válasz?
Az aerogel körül zajló kutakodás az 1930-as évekig nyúlik vissza, pontosabban egy amerikai úriemberig, Steven S Kistle-ig. Kísérletei során különböző gél-állagú anyagból próbált vizet kivonni úgy, hogy ne történjen közben károsodás (zsugorodás) az anyag szerkezetében. Tulajdonképpen ez a riszörcs el is tűnt volna a süllyesztőben, ha a 70-es évek végén a francia Stanislaus Teichner, majd a NASA fel nem figyel a témában rejlő lehetőségekre...
...így létrejött ez a szuperanyag, ami a legvilágosabb-és-egyben-legalacsonyabb-sűrűségű áttetsző szilárd anyag a világon, és teszi mindezt úgy, hogy 99,8 %-a levegő.
(alábbi képen lévő anyag akkora súlyú, mint két M&M drazsé)
Figyelem, ez nem fotosopp, nem hologram, nem kivetítés, még ha annak is tűnik... ez maga az anyag: a "blue smoke" vagy más néven "frozen smoke", vagyis az aerogel.
Olyan, mint egy 3 dimenziós röntgenkép-test... egy tapintható ködfolt-tömeg.
Alábbi képen a University of California és a Lawrence Livermore National Laboratory által fejlesztett speciális program (melyen egy magyar, Gyulassy Atilla is dolgozott) mutatja az aerogel szerkezetét:
Több olyan tulajdonsága is van, ami miatt méltán tart számot érdeklődésre nemcsak tudományos körökből (jóhogy benne van a Guiness Rekordok könyvében is).
A maradék 0,2 % a kulcs a történethez, vagyis az egyedülálló, porózus (már fraktális) szivacsszerű szerkezet, és ennek köszönheti azon különleges képességét is, hogy a ma kapható legjobb üveggyapottól 39-szer jobban hőszigetel, mindezt úgy, hogy elektromos és akusztikai szigetelése is messze felülmúlja a hétköznapi életben használt szigetelőket.
Tapintásra (állítólag) a hungarocellre hasonlít, a könnyű fizikai nyomást jól bírja, de erős behatásra eltörik (a legújabb kutatások valószínűleg erre a szűk keresztmetszetre koncentrálnak majd legerősebben)...és mivel strukturálisan rendkívül erős, képes saját tömegének akár kétezerszeresét is megtartani.
Mivel az anyagot létrehozó eljárás nem két sportszeletnyi, egyelőre szűk a felhasználási terület : használják a különböző űrkutatási programokban (pl. űrport gyűjt üstökösből - a Stardust mission-ról részletesebben itt és itt)...
őrlemény formájában nagy méretű tetőablakok és átlátszó épületelemek hőszigeteléséhez... nagy teljesítményű lézerek elnyeletésére.... nanostruktúrája miatt (óriási belső felülete van) katalizátorok hordozójaként... de pl. a Dunlop teniszütői belső merevítéséhez használja.
...de megtalálta már a hétköznapi felhasználók felé is az útját: pl. a Duo-Gard gyárt aerogel felhasználásával meditációs jógaszobát...
...a Grando Zero Espace pedig remek hőszigetelése kapcsán dszekit, hálózsákot is készít belőle (Aerogel Design System), aminek az extrém sportok képviselői örülhetnek.
Az anyag első bemutatkozása után nem sokkal megszülettek az első aerogel-szobrok is, amiket a görög születésű, Dr. Iannis MICHALOU(di)S készített.
Olyan érzésem van ezzel az anyaggal kapcsolatban, mint amikor a filmeken a vőlegény először nyúl a menyasszony fátylához, hogy felhajtsa.Az emberiség ujja hegyével megérintett újra valami izgalmasat... kérdés, képes-e azt meg is fogni...
Végére két, az anyagot bemutató filmecske:
A blog szerzője: Kópis Benedek 