6 hozzászólás
A magyarországi ólomüvegeket bemutató sorozat második állomása sokak számára egy nem éppen kellemes emlékeket idéző hely...
...épphogytúlélős autóbaleset, squash közbeni Achilles-ín szakadás, na jó, inkább folytatom a hivatalos megnevezésekkel, az kevésbe hangzik ilyen horrorisztikusan: a baleseti sérült fekvő- és járóbeteg-ellátás egyik fellegváráról van szó Budapesten, a Fiumei úton...
Életemben nem írtam le ennyi betűszót, mint ami a mostani kutakodás alkalmával előkerült... OTI, OBSI, EÜBER, KÖZTI, ÜSZ... és ahogy megszokhattuk, a nyomozás szálai több új, érdekes fordulatot is bevillantanak az eredeti történetbe.
De kezdjük az elején.
Vagyis kicsit korábban: beszélnünk kell a Bauhaus hatásairól, amelyek az épület terveit készítő Gerlóczy Gedeonra hatottak.
A Bauhaus a 20. század egyik kiemelkedő modern építészeti és művészeti irányzata volt. Előzményeit az iparosodás kézművesiparra gyakorolt negatív hatásaiban találjuk, és amelyek életre hívták Angliában az Arts and Crafts mozgalmat, Németországban pedig a Deutsche Werkstatten-t.
Mindkettő lényege abban állt, hogy a művészek, az építészek, a kézművesek és az ipar összehangoltan hozzon létre minőségi termékeket.
Mindez az első világháborút megelőző időszakban zajlik, amely a társadalmi reformmozgalmak időszaka is... nem csoda hát, hogy a háború kitörését - egyfajta szellemi megújhodás reményében - művészeti körökben is örömmel fogadták.
Ez a vehemens újítási kedv reformot hozott a modern művészeti iskolák termeibe, módszereibe is: olyan szakembereket akartak képezni, akik a gyári tömegtermeléshez igényesen tervezett mintadarabokat készítenek... és olyan építészeti megoldásokat, amelyek fényűzéstől mentes, funkcionális, tehát a mindennapi élet igényeinek maximálisan megfelelő, észszerű terveket szolgáltattak.
A századforduló után Magyarországon is megindult egyfajta modernizálódás, amelyet először a szecesszió geometrizáló, visszafogott iránya jelzett a korábban kedvelt floreális, népies motívumokat alkalmazó stílustól, de a háborút követő időszak visszaesést hozott.
A békeszerződés utáni politikai és társadalmi sokk a régihez való ragaszkodás, a nosztalgiázás, az új, modern irányzatok határozott elutasítását eredményezte.
A középületek nagyobb része neobarokk, neoromán és eklektikus stílusban épült...a historicizmus újbóli megerősödésének másik oka az volt még, hogy a nagy állami építkezésekre szóló megrendelések többnyire még a háború előtti időből származtak.
Ebbe a vonulatba szivárgott be a 20-as években az art deco, ami a maga átértelmezős stílusával már lényegesen modernebbnek tűnt..és bár közben Európa művészeti irányzatait fenekestül felforgatta a Bauhaus, nálunk elég csekély visszhangra talált, ami annak is volt köszönhető, hogy az akkor erős baloldali politikai hangulat minden Németországból érkező irányzatot jobboldalinak - vagyis károsnak - tekintett.
Az 1928-as év hozta meg a nagy áttörést, amikor Le Corbusier megalakította a CIAM-ot (Congres Internationaux d' Architecture Moderne), amely az építészek nemzetközi összefogásával az akademizmustól való elhatárolódást hirdette, és társadalmi szempontok (hihetetlen lakáshiány) figyelembevételével kívánta megreformálni az egyes országok építészetét.
Magyarországon megalakult az Új Építészek Nemzetközi Szövetsége, és elkezdték eszméik propagálását.
Gerlóczy Gedeon híres orvos dinasztiából származott, de ő a családi hagyományokat megtörve a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen szerzett diplomát.
Professzora Hültl Dezső irodájában kezdett dolgozni, majd Münchenben folytatta mérnöki tanulmányait, az ottani Politechnikum-ban.
A húszas években önálló tervezőirodát nyitott. Részese lett a Budapest II.kerület Napraforgó utcában, Bauhaus mintára felépülő kísérleti lakótelep létrehozásának.
1937-40-ben - Körmendi Nándorral és Grundböck Bélával együtt - készített terv szerint épült fel a most ragozott Baleseti Központ.
A modern, lapos tetős épület azért is érdemel különös figyelmet, mert az egészségügyi épületeknek egy egészen új épülettípusát hozta akkor: ez volt az első szabadon álló kórházi magasháztömb, a korábbi szokásos pavilonos elrendezésű kórházépületek helyett.
A tömb alaprajza középfolyosós rendszerű, így a vizsgáló, műtő helyiségek és betegszobák is megfelelő fényt kapnak, és a szobák előtt a betegek levegőzését szolgáló terasz kialakítására is lehetőség nyílt.
A folyosókon minden emeleten társalgóhelységeket helyeztek el a betegek számára. A tervező célja ezekkel az alaprajzi változtatásokkal az volt, hogy az intézményt a pavilon-rendszerű kórházaknál gazdaságosabban lehessen üzemeltetni, és a betegek számára kellemesebb körülményeket biztosítson.
1941-ben kivitelezték az általa tervezett Madách Kamaraszínházat és a Petőfi Sándor utca - Párisi utca saroktelkére épített lakóházat, földszintjén passzázzsal, mely utóbbi Budapest egyik legsikerültebb modern bérpalotája. Ez időben vett részt a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán, ahol több pályázóval együtt első díjat nyert. (Rimanóczy Gyula, Müller Misa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).A megbízást az első dijban részesített tervezők együtt kapták meg, így a megvalósult Nemzeti Sportcsarnok közös alkotásuk.
1944-1948 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, majd 1950-1961-ig az IPARTERV-ben dolgozott nyugdíjazásáig.
De közben jött a nagy csavar is a történetben: ugyanis kiemelkedő érdeme Csontváry hagyatékának felfedezése és megőrzése is.
Az ezzel kapcsolatos események szinte csodával határosak. a zseniális művész, Csontváry Kosztka Tivadar 1919-ben bekövetkezett (éh)halála után ugyanis a család - mivel a képeket teljesen értéktelennek, a vásznakat viszont annál értékesebbnek tekintette - a méteres vásznakat felkínálta anyagárban a környék fuvarozóinak, akik lovaskocsira való ponyvának akarták megvásárolni. Egy fiatal, Münchenből épp hazatért építész (maga Gerlóczy) azonban véletlenül meglátta a képeket, és megérezte, hogy nem mindennapi alkotásokkal találta szembe magát: nagyapjától örökölt pénzén (melyet Angliai továbbképzésére szánt) az utolsó pillanatban megvette a képeket, sőt...
(a visszaemlékezések szerint a képektől megbabonázott fiatal építészt az összegyűlt, bizniszről lecsúszott fuvarosok bosszújukban jól meg is rángatták a helyszínen, de ő nem tágított)
Ismert tény, hogy Csontváry gyógyszerészi hivatását elhagyva lett festő: művészetét nem iskolák, irányzatok, nagy tanítók formálták: szuverén, az önkívületig független világszemlélete határozta meg (ma úgy mondanánk: spirituális?) művészetét.
Festészete technikailag kiművelt, iskolázott, mégis érintetlen, végletekig logikus és szisztematikus, mégis naiv és ösztönös. Művei egy olyan ember megnyilatkozásai, aki nem kiválasztotta világszemléletét, hanem kétkedés és spekulációk nélkül alávetette életét egy fensőbb akaratnak, akinek volt bátorsága, egy korszellemmel szembemenve, maximálisan felvállalni Önmagát.
Életében egyetlen képet el nem adott, mivel hitt abban, hogy saját múzeumot alapítva tárhatja a publikum elé festményeit.
A Csontváry-képek döntő többsége a művész Fehérvári út 34-36.-ban (ma Bartók Béla út 36-38.) lévő műterméből kerültek Gerlóczy Gedeon tulajdonába.
Gerlóczy az árverést követően a műteremben maradt hagyatékkal együtt maradéktalanul azt megvette - még a tűzre szánt kéziratokat is.
Elmondása szerint a műteremben "koporsószerű ládák" is voltak, bennük "feszítővasak, keretek... továbbá az egyik ládában a Baalbek volt csuklósan összehajtott állapotban".
"...sokszor fordultak hozzám - emlékszik vissza Gerlóczy (olvasható a már többször kiadott Csontváry-emlékkönyvben) - azzal a kéréssel, hogy 24 éves koromban miképpen volt bátorságom az akkor még félreismert, nagy festőművész alkotásait megvásárolni, és hogyan tudtam bennük felismerni a jövő - hazánknak világraszóló nagy mesterét?" - Sors, szerencse, karma, isteni gondviselés - nevezd aminek akarod, de ha nincs Gerlóczy, nincs Csontváry.
A Gerlóczy-család majd 40 évig óvta a képeket, a nagyobbakat múzeumi letét alá helyezte (ezek képezték később a pécsi Csontváry Múzeum alapját) - most így belegondolok: vajon milyen érzés lehetett ennyi ideig egy helységben élni mondjuk a Magányos cédrus-sal...?
És most jöjjenek a posztban beígért ólomüveg-ablakok:
az 1956-ban OTI (Országos Traumatológiai Intézetet) néven ismert, majd 2001-ben OBSI-vá alakult (Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet), mai nevén FÖPSUKRBK (Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Baleseti Központja) Fiumei úti főbejáratánál található.
A 6 különálló (mégis összefüggő képet alkotó) tabló Szentgyörgyi József festő tervei alapján készült 1984-ben (beépítése az akkori szabályok szerint csupa állami cégen keresztül bonyolódott, itt jönnek a képbe az EÜBER, KÖZTI, ÜSZ betűszavak, melyek a kivitelezést végezték).
(Az ÜSZ (vagyis Üveges Szövetkezet) külön említésre méltó: talán a te környékeden is van egy a képen bemutatott állapotban fennmaradt üzletük... mondanom sem kell, már nem létezik ez a hajdanvolt állami cég... a képért külön köszönet a Neonvadászoknak).
Aki ismeri a Munkácsy-díjas Szentgyörgyi képeit, tudja, hogy a maga látomásszerű, színes foltokkal alkotott festményeit nem lehetett könnyű átültetni üvegre (értelmezni sem egyszerű :)...
és azt kell mondjam, a lehetőségeket figyelembe véve ez sikerült is (stílusához hozzátartozó drámai ecsetvonásait lehetetlenség lett volna amúgy is megvalósítani)
Az eredeti vázlatot nézegetve (ami egyébként ma is ott függ a kórház Dologház utcai épületszárnyának első emeleti falán), melynek kékesfehér valószínűtlen világa abszolút utópisztikusnak hat, progresszivitásával érdekesen illeszkedik a 40 évvel korábban felhúzott épülethez...
(azért arra kiváncsi lennék, neki hogyan tetszett a kész, beszerelt ablak-együttes)
és a Kádár-éra alatt, 1984-ben (abban az évben, amikor először látogat Magyarországra brit miniszterelnök (M.T. személyében).... amikor a bekövetkezett áremelések miatt majd 20-30 %-al nő gyakorlatilag minden ára, miután a Magyar Nemzeti Bank több, mint 630 millió dollár kölcsönt vesz fel a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól, és más nyugati bankoktól.... bemutatják a Te rongyos élet-et, és az István, a király c. rockoperát... a vásárlóközönség birtokba veheti a 8 évig épült Skála Metró Áruházat... megalakul az Alkotmányjogi Tanács... Új-Delhiben agyonlövik Indira Gandhi indiai miniszterelnök asszonyt... Ronald Reagan győz az amerikai elnökválasztáson... a Mokép pedig csendben megnyitja elsô videokölcsönzôjét...) egy középület rekonstrukciója során megtörténhet, hogy egy (valószínűleg védő)angyal-ábrázolás jelenik meg egy tudományos intézet főbejáratán.
(gondolom több nagyember a kórházi gondviselésnek (és/vagy védőangyalának) köszönhetően élve, a saját lábán jöhetett ki azon az ajtón...)
A napfény egyébként pont telibekapja, és gyönyörű szín-szőnyeget borít a kezelésre vagy hozzátartozójukhoz érkező - és itt cigizgető/beszélgető - emberekre...
(Az épületben jelenleg is felújítási munkálatok zajlanak...remélem szerét ejtik az ablakok külső/belső védőüvegén esett pár törés cseréjének - szerencsére az eredeti mű nem sérült -, és a sok helyen rozsdamarta vaskeretet szakszerűen lekezelik.)Itt olvasható egy korábbi interjú a mesterrel, ahol pl. művészi hitvallásáról így fogalmaz:
"Az alkotó ember igyekezzék megtalálni a saját hangját, őszintén, tisztán."
Sajnos a téma jobb kikutatásához nem kaptam túl sok segítséget a megkérdezettektől, amit sikerült itt most nektek összesűrítenem, azt javarészt az internetből tudom... és most ez biztos hülyén fog hangzani, de inkább a Kórház minden dolgozójának köszönöm (áldozatos, emberfeletti munkájuk mellett), amiért megőrzik nekünk városunk e kicsiny, színes foltját... ti pedig menjetek el, és nézzétek meg élőben... bárcsak lenne ilyen több.
fotók részben általa, forrás innen, innen, innen, innen, innen
A blog szerzője: Kópis Benedek 