1985. június 5. hétfő. 12.25. tanóra egy vidéki iskolában.
A koranyári Nap már erősen süt, mindenki izzad a kék nylon iskolaköpeny alatt...és én épp' a falra függesztett nagy, színes, műanyag folyamatábrát nézem, amely szeletekben mutatja be a timföld-gyártás folyamatát... innen jön... mutatja a kék nyíl... majd onnan oda zöld nyíl... és legvégül.
Már akkor is hiányoltam róluk nemcsak az embereket, hanem a tájat is, ahol mindez zajlik...és most találtam egy művészt, aki kifejezetten erre a kontakt-pontra fókuszál.
Josh Keyes.
Tacoma-i születésű emberünk szülei is művészek, úgyhogy épp' elég bátorítást kaphatott pályaválasztásához.
A hely zöldje, felhős-esős hangulata, a víz, az erdők, és a bennszülött indiánok legendái mind-mind markáns lenyomatot hagytak benne, képanyagának mondanivalója is ebben gyökerezik.
Képzeletben együtt úszott a történetekkel, azok karaktereivel... miközben persze hatott rá a tudományos-fantasztikus irodalom: akkor még azt hitte, ha nagy lesz, majd filmtrükköket készít a nagy hálivúdi produkciók valamelyikében.
Majd jöttek élete legjobb évei a The Schoolnál Chicago Art Institute-nál, aztán egy pár éves kurzus a Yale-en, ami szigorú hozzáállásával nem könnyítette meg szakmai fejlődését.
..aztán elkezdte megfesteni most bemutatott akrilljait
Képei zárt disztópia-modellek...
de perparáltságuk ellenére mégis dinamikusan fejezik ki az emberek és állatok közti kölcsönhatás színtereit (egyelőre az ember vezet 1:0-ra).
Meglepő valóság-furatnyomok, melyek szelvényezettségét mégsem érzem befejezetlennek... inkább szituációk sztázisban... aprólékos, abszurd, és drámaian elszigetelt töredékek... (és végre valaki, aki mer állatokat is festeni a képeire!).
Egy modern környezetvédő transzparensei, ahol a mikro-ökoszisztémák részleteiben markánsan ott az ember kezenyoma... ahol jelzőtáblák nyílnak a réten.
Az erdőírtás, a globális felmelegedés miatti sarki jég megolvadása, a hagyományos tüzelőanyagokba vetett megkövesedett bizalmunk, az állatok túlnépesedés okozta élőhelyvesztésének szürreális lenyomatai ezek az ütköző-zóna-képek.
Az igaziság/kitaláltság mezsgyéjén egyensúlyozás közben, a kölcsönhatás-ábrázolások szemlélésének folyamatában, maga az észlelés válik aktív karakterré..és ez az az effekt, amit nem szabad nélkülöznie egyetlen öko-megmozdulásnak sem.
Mi az üzenet?
Talán egy holisztikusabb megközelítés szükségessége, ha magunkra, és a helyre gondolunk, ahol élünk..ahol élnünk kell.
(* sztázis = a scifi irodalomban nevezik így a mélyűri utazások alkalmával használt hibernációs technológiát)
A bemutatott képek címei és készítésük időpontja:
01 - "Totem II" (Raven Steals the Light) 2008
02 - "Transplant II" 2008
03 - "Rising" (Waiting for the moon to set) 2008
04 - "Thunder" 2008
05 - "Sleeping #5" 2008
06 - "Sprout" 2007
07 - "Goliath" 2007
08 - "Lurk" 2006
09 - "Watcher #1" 2007
10 - "Interlock #2" 2006
Végezetül kedvenc folyamat-ábrás videóklippen a Röyksopp-tól (Remind me):
A blog szerzője: Kópis Benedek 