Talán kevesen tudják, de az 52-es születésű Jean Paul Gaultier nem járt semmilyen divattervezői iskolába.
Ellenben addig "zaklatta" az ilyen-olyan befutott tervezőket vázlataival, míg Pierre Cardin felfigyelt rá, és pár évvel később már el is indította saját kollekcióit...
Az Ötödik elemből jól ismert jelmezei vagy Madonna hírhedt csúcsmelles fűzője kapcsán végképp sikerült megszilárdítania pozícióját, és az általa képviselt mondanivalót: polgárpukkasztó, megosztó alkotásai kiforgatják a ruhadarabokat valódi rendeltetésükből... mindent váratlan és szokatlan helyre illeszt, általában még csak nem is méretarányosan, inkább jól eltúlozva... a stílusokat, alapanyagokat és inspirációs forrásokat pedig végképp, szántszándékkal jól összekeveri...
Nála megszűnnek a klasszikus női és férfi ruhadarabok és alapanyagok, fazonok, felvetve ezzel: miért is ne hordhatnánk azt amit akarunk? vagyis hogy: sincsenek 100% férfiak és nők, annál összetettebbek az emberek.
Ő tette meg először azt is, hogy nem menő fotómodelleken mutatta be ruháit, hanem olyan embereket keresett, akik azt szívesen viselnék is, így kerültek női ruhák férfiakra és fordítva...összességében elmondhatjuk, hogy azok közé a couture divatházak közé tartozik akiket és akiknek a vevőit annak idején megbotránkoztatta.
De mint a mai poszt is bemutatja, nemcsak a divattervezés érdekli...és hogy mennyire jó érzékkel választott új területet magának bizonyítja az a klasszikus elképzelés, miszerint az illat úgy kapcsolódik a divathoz, mint borsó meg a héja...
..és mint látni fogjuk, az újítás, és egyediség, mint Gaultier védjegye, erre a területre is rányomta bélyegét.
Legtöbb női és férfi parümjének palackja antropomorf, ami persze több asszociációt is beindít:
egyesek groteszknek találják, egy karnélküli modell torzójaként értelmezve azt...mindenesetre ahogy a divat-világában, itt is tettenérhető a markáns védjegy-kialakításra törekvés: ha megállsz egy parfümös bolt roskadásig túlcsorduló polca előtt, azokat a darabokat veszed észre először, amelyek alakjukban eltérnek a többitől...
Bizonyos feltevés szerint elég egy szakavatott pillantás az otthoni pipere-polcodra: ha ott van egy ilyen jószág, pasiknál gay-bukta, lányoknál buzibosziság gyanújába keveredhet az illető...:)
De visszatérve az üvegcsékre:
A megfejtés szerintem a nem tervező-torzó-alak gondolatmenet (bár kétségtelen, hogy egy divattervező munkaeszköze), sokkal inkább a testiség-szex-flört-ferromon-vonal, ami megjelenik rajtuk.
A fűzős-érzéki hiper-nőcisség, és a dendi-pasis fíling a vágy aurájáról, az érzéki test illatáról mesél...
...az illatok szex és testiség szintjére történő lerángatásával pedig pont telibe is talál.
A férfiillatok területén két nagyobb újítás is tettenérhető:
Le Mâle-kollekciója (mely Charles Baudelaire Les Fleurs du Mal verséből merítette az ihletet) volt az, amely friss újdonságként virágillatot csempészett a már únos-untalan használt, fárasztóan unalmas citrus- és fa-illatok közé... ezzel is mintegy döngetve azt a klasszikus szaglószervi tabut, hogy a tipikus XY-szag, csakis ilyen lehet...és a végeredmény egy (Francis Kurkdjianje által kreált narancsillatú) életigenlő férfi illata.
A másik pedig a palackok alakjában, mintájában észlelhető merész (ön)felvállalás, nyel-kiöltés: a meleg-világ egyik klasszikus ikonjának megjelenítése, a homoszexuális tengerész konnotáció.
(A klasszikus férfiideál képet először a hippi-mozgalom, majd olyan kult alakok, mint pl. David Bowie cseppet szétszizálták, így a 90-es években már dúsan virágzó gay-kultúra nagyban segítette G. karrierjét.)
Legutóbbi ujjgyakorlatairól pár szó:
A 2008-as nyári limited-edition-t a szokásos antropomorf üvegekbe palackozták, és afrikai díszítésekkel látták el.
A nő egy egzotikus királynő, egy érzéki kísértő, aki fa- és üvegfüzéreket hord a testén, a férfi pedig férfias maszáj-harcosba oltott érzékeny guru, aki naptalizmánt visel.
A Ma Dame-ról: a nőket megcélzó illatok után megtalálta az új célközönséget, a bakfisokat, és ezúttal a rózsaszín, lázadó, punkprincess-imidzs, és a szóvicc (ma dame - my dame - my muse) ütött nagyot.. 
Illatában az ózon- és víz-illatok után valami friss illatra, valami elektromosra váltott, az üvegcse pedig szíve mélyén viseli a Gaultier-torzót.
Természetesen ízlés dolga, hogy a Gaultier-féle üvegtestekbe töltött fej-, szív- és alapillatok mennyire jönnek be valakinek...
a legjobb, ha csak az orrodnak hiszel... azt nem tudod becsapni :)
Ma Dame:
Le Male:
Le Male:
Classique:
A blog szerzője: Kópis Benedek 