A sors fintora, hogy a kezdetben lakásfoglaló, nincstelen művészek által használatba vett, elhagyott gyárépületek mára a tehetősebb ingatlantulajdonosok egyik célpontja lett.
A tágasság, a nyitott terek, a hatalmas ablakok csillió fantázia-verziót szolgáltatnak a kreatív lakberendezőknek/belsőépítészeknek... nem kell falakat áttenni, ezt-azt kibontani... tiszta erőből lehet gyártani a jobbnál jobb ötleteket.
...és hogy a műfaj a jómódú üzletemberek, középosztálybeli, kreativitásra, különutasságra hajlamos trendkövetők körében is mennyire nagy népszerűségre tett szert, mutatja, ha belekeresünk jól bármelyik nívós ingatlan-közvetítő honlapján feltüntetett ajánlatba, ill. a mellette feltűntetett árra.
A legtöbbször patinás (tégla)homlokzat elegáns felütésére sajátos miliő kialakításával lehet méltón reflektálni (és hahó! a minimál stílus használata már nem feltétlenül trendi az ilyen jellegű belsőkben!), a régi építészeti hagyományok és az új design találkozása kapcsán egy új, összetéveszthetetlen minőség születik.
Ami lofttá tesz egy loftot, az az épület örökségének tiszteletben tartása, a hatalmas ablakokon bezúduló (ha lehet, hagyjuk meg az eredeti, osztott típust) rengeteg természetes fény, és a megőrzött ipari karakter.
...és mivel nálunk nem csak belvárosi yuppi vesz loftot, berendezése sem csak high-tech szórakoztató-elektronikából és egy franciaágyból áll, hanem akár sokfunkciós, nagyonis élhető terek ezek... melyekből jól megválasztott, lehetőleg kortárs ipar- és képzőművészeti alkotásokkal lehet a legjobbat kihozni.
Ha egy ablakkal rendesen ellátott "normál" otthon látványvilágát lehet színes üvegablakokkal/ólomüveggel fokozni, akkor egy ilyen über-ablakos teret meg (szerintem) szinte kö-te-le-ző...
...nem az a cél, hogy az összes ablakot ólomüvegre cseréljük, hisz ezzel elvesztené eredetiségét, templom-fílinget eredményezne... és ezt a roppant teret is képes lenne összenyomni...
...inkább csak jelzés-értékű hatásként, ami segít feloldani ezeknek a roppant tereknek a hidegségét, szigorúságát...
...a színekkel a kevésbé osztott egy-tér-ségbe, (akár funkciói miatt is) különböző frekvenciájú ritmust vinni...
..és élvezni, ahogy a zúduló fény itt-ott megfesti az amúgy brutál indusztriál téglafalakat.
Miután kishazánkban még nagyon sok századfordulós gyár/üzem áll üresen (vagy épp' néhány kisebb cég molyol benne) Budapesten, és több vidéki nagyvárosban is, bízom benne, hogy színvonalas, értékmegőrző renoválásuk, lakásokká alakításuk folyamatos lesz a következő időkben (végképp gáz, ha hagyják szétporladni, hogy aztán a helyébe (értékes földrajzi fekvésük kapcsán) valami lakóparkot húzzanak).
Én, bevallom, akár az ördöggel is lepaktálnék, ha egy ilyenben élhetnék, és megmutathatnám, hogyan nézne ki egy ólomüveges loft...
(bankszámlaszámom weboldalamon megtalálható :)
A blog szerzője: Kópis Benedek 