A japán emberek mentalitásában mindig is szimpatikus volt az, hogy pl. képesek a szemlélődésre. Eltűnődve ízlelgetik, forgatják, lötybölik a látványt a fejükben a szemükkel, mint a jó borász a villányi oportót, és teszik mindezt mindenféle tudatmódosító nélkül :)

Yodo Kurosawa (egyik kedvenc könyvem, A vihar kapujában rendezője bizonyára csak névrokon) japán bútordizájner hozta létre ezt a haiku-kipattintó lámpát.

Vajon miket láthat Kirk vagy Picard kapitány a kivetítőn, amikor azt mondja, hogy "a határ a végtelen űr" ? Turn on the light, és indulhat a trip.

A halogén izzók által indított, és a lámpához kapcsolt filmről szétszórt fény az, ami a plafonon kisebb lézerszínházat produkál.

Persze nem kis feladat ez alá a lámpa alá enteriőrt tervezni.

Tényleg. Egy szoba berendezésének lehet kiindulópontja csupán egy lámpa?

Magam részéről simán ejtem is már a fejemet a bólintáshoz, hisz (pl. jelen esetben) nem maga a lámpa teste lesz a tervezés forrása, hanem a fényjáték, amit létrehoz.