Poénosnak tűnő címszó, de most egyáltalán nem pejoratív értelemben.

Emlékszem az első olyan happeningre, amikor fénnyel festették meg az utcák házait.

Tisztára olyan érzés volt, mintha egy festő ecsetestáljában úszkálnék, és a testemen is átszüremlene az a sok-sok minta, amit belepruccantottak a nagyteljesítményű diavetítőbe.

Vakítóan csodálatos...szürreálisan pofonegyszerű. Nálam működött.

Ők a másik oldalon fogták meg a témát: mikor elkészül egy ablakbetét, mi is a fényt próbáljuk meg átalakítani, de génmanipulálás nélkül, amolyan egyszeregy módszerrel: teszünk egy színes ablakbetétet az útjába :)

De bírom, ahogy ezek az arcok lemossák a klasszicista egyenvigyort az utcák falairól, és megmutatják: bennük igenis emberek laknak, legalább annyifélék, ahány szín átáramlik rajtuk.

 (a felhasznált képek a Lightmare projekteken készültek)