Tegye fel a kezét, akinek a lakásában van idősebb bútordarab, mint ő maga!

(nincs csalás! a nagyitól örökölt eszcájg és bizsu nem számít bele)

 ...vagy akinél legalább olyan, ami még az előző generációból marad fenn?

Katonaláda nagyapától? Fehér stelázsi nagymamától?

Egy 50 évvel ezelőtt takkra összerakott fotel ma sem nyikorog...mégis, mintha eltűnőben lenne az a fajta hozzáállás, hogy hosszabb távon gondolkodjuk lakóterünk elemeinek összeállításakor...

Ez tényleg felérne egy sírig tartó elköteleződéssel, ami már túl sok? 

...vagy annyire nem lennénk még készen, hogy az első dizájnfuvallatra áthuzatjuk a fél házat?