Immaculate collection:

Nálam a "mileszelhanagyleszel"-kérdés Top3 válaszainak egyike lenne: ha fizetnének érte, hogy körbejárjam a világ különleges (külső/belső) dizájnú épületeit, beteszteljem, csillió fotót csináljak, majd írjak róla...
...de egyelőre vagyok olyan kattant, hogy mindezt - szűk lehetőségeim keretei között -  ingyen csinálom :)
 
Így bukkantam erre a gyöngyszemre, az amszterdami Hotel Amräth-ra, leánykori nevén Scheepvaarthuis-ra.
Az Ij-csatorna melletti épület két fázisban épült a N.V Het Scheepvaarthuis (Amsterdam Navigation Companies) hajózási társaság megrendelésére 1913-16, valamint 1928 között.
A Van Gendt építész-testvéreket választották a konkrét szerkezet, és a homlokzat kialakításához, és az akkor ultramodernségéről híres J.M van der Mey-t a belsőépítészeti munkákhoz.
By the way: ez a három építész bábáskodott az építészet úgynevezett "Amsterdam School"-jának bölcsőjénél is - tulajdonképpen ez az épület a maga idejében ennek az irányzatnak a lenyomata - és a dicsőséges holland hajózási tradíciókat kellett koncentrált jelzőfényként sugároznia.
 
Amiért a város egyik ikonikus épületévé válhatott, hogy egy a padlástól a pincéig megtervezett teljes műalkotásról beszélhetünk ( vagyis a bútorok, a textilek, a lámpák is egy holisztikus design részét képezik).
 
A nagy tengeri nosztalgiázás volt tehát a mozgatórugó, mely kiindulópontként ihletet adott Willem Bogtman (1882-1955) üvegművésznek is, a mai posztban bemutatott ólomüvegek készítőjének.
A bergeni születésű Bogtman 1903-ban rajztanárként kezdte a pályafutását Haarlem-ben, majd 1912-ben alapított műhelyében sorra gyártotta egyházi és világi épületek (gyárak, irodák, közigazgatási intézmények) festett ólomüvegablakait, valamint restaurátorként is számos megrendelést teljesített.
 
1998 a következő dátum, ami sorsfordító volt az épület életében, ui. akkor indultak meg azok a rekonstrukciós műveletek, melyek eredményeként egy 5 csillagos luxus-szállodává alakult (és külön tiszteletreméltó vonás, hogy inkább nevezhetjük ezt restaurálásnak, hiszen rengeteg korabeli feljegyzésen alapult).
 
Az eredmény, mely a képeken jól látszik - eredetileg sokkal több képet szerettem volna csatolni a belsőről a poszthoz, de inkább maradtam csak az ablakoknál - talán részleteiben kicsit eklektikusnak találhatjuk, de az art deco és az art nouveau keverése elég jól, és ütősre sikerült - a Poldibácsi-sóhajtozás a hajdanvolt armada dicsőségének éltetését hozta.
 
A metamorfózis utáni állapot: 165 fényűző lakosztály (ahol néhánynak több mint 4 méteres belmagassága van - ez az ottani viszonyok között szinte már teremnek számít ), és a számos extra mellett ez az impozáns előcsarnok, ahol a festett ólomüveg mennyezet a földgömböt, a hét óceánt és a 12 csillagjegyet ábrázolja, térdet hajlítva a hajózás tradíciója előtti, becsempészve a tengerre szállás misztikus hangulatát.
 
A Grand Hotel Amräth (mely az Amräth szállodacsoport új vezérhajója) benn fekszik a város szívében (a Prins Hendrikkade 108 alatt) ... tehát irgum-burgum, ha ellátogatsz egyik kedvenc városomba - ha túl vagy már a coffe shopokon még jobb -, ide mindenképp nézz be!
 
Bemutatóvidejó:

 

forrás innen, meg innen, innen, innen, innen, innen, meg innen, meg onnan, meg innen, innen, innen, innen, innen:




Ha igen (és jó, tudom, ha biliárd, akkor az zöld), tedd a szívedre a kezed: ismerd be, hogy elképzelted már, milyen lenne, ha az asztal átlátszó lenne...
Az ausztrál ipari-formatervező, Craig Nottage vette egy nagy levegőt, és megalkotta csúcstechnológiás, G-1 névre keresztelt modelljét.
 
A klasszik-asztal körüli tabuk megdöngetéséhez azért mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki CSAKIS egy ilyet tudna elképzelni mondjuk a szivar-szobájában (~ 30.000 euro).
 
A modern design, és az új technológiák fúziója nemcsak rendhagyó külsőt kölcsönöz - bár ez az egyik legnagyobb tabu, amit felrúg -, de teljesen új játék-élményt is adhat.
 
Sztenderd paramétereit tekintve a nemzetközi szabványoknak (pölö Billiard Congress of America) teljesen mértékben megfelel, ezek kívül több ponton találunk izgalmas újításokat az anyaghasználatban:
az átlátszóságért 2 effekt felel: a speciálisan edzett -  Starphire-nek nevezett -  üvegfelület , és az azt bevonó (szabadalmaztatott) Vitrik.
A Vitrik-et kifejezetten ehhez az asztalhoz fejlesztették ki: ez egy  - a hagyományos filc-bevonathoz hasonló érzetet adó - , simább gurulást segítő gyanta (itt dől még egy tabu: a gyanta zaj-elnyelő tulajdonsága révén).
 
A több színben is elérhető G-1 bonusz-tulajdonsága, hogy láthatjuk, amint a labdák a kereten keresztül végiggurulnak a tárolóterületbe - ami, egy korábbi posztban említett kinetikus szobrokra hajaz.
 
Egyes szakértők szerint a nagy, tiszta üvegfelület segíti a játékost: letisztult homogenitása támogatja a lökés irányára koncentrálást (ellentétben az időnként kopottas szövettel).
 
Kérdés, hogy a "golyók lebegve gurulnak szét"-érzés mennyire tetszik majd a törzsközönségnek, ha igen, biztos vagyok benne, hogy hamarosan hivatalos versenyeken is találkozhatunk majd vele...
...ha nem - és persze ez is benne van a pakliban -, tekinthetjük e játék egy újabb mérföldkövének... avagy rákerül a "mielőtt meghalok meg kell tennem"-listára? 
 
G-1 bemutatkozik:

 




süti beállítások módosítása