Egyik legkedvencebb vonalvezetésem a csigavonal.
Gyerekkoromban egy ilyen mindenféle csigagurgulázást ábrázoló retro faliszőnyeg volt az ágyam mellett, gondolom ez a retinámba beleégett minta kapcsolódott össze valami kellemes biztonságtudattal... és nagyon megörültem, mikor rátaláltam még egy olyan üvegművészre, aki szintén erre a témára kattog.
Az uhingeni (Baden-Württenberg) születésű Jörg F. Zimmermann (1940) egyike a legkiemelkedőbb nemzetközi kortárs művészeknek, aki 1972 óta aktív szabad alkotó.
1976 óta előbb mint előadó, majd 1983-tól vezető tanár a stuttgart-i Art State Academy-ben.
Átlátszó alkotásai látványos belső élettel teliek: finom, organikus dinamizmus, terjeszkedő, bezáruló terek, zárványok.
A dróthálón átfolyó üvegtestekbe fújt fémoxidok pedig csak még élőbbé, lélegzőbbé teszik az anyagválasztással már eleve feltárulkozásra szánt tárgyakat.
...persze van ebben a szabadosságban valami bizarr, de talán pont ez az őszinteség az, ami vonzóvá teszi őket.
Képek forrása innen.
(egy olyan képet nézve, ahol lebegő hal+épületszárny a háttérben a téma, bennem a globális-felmelegedés-miatt-víz-alá-kerülnek-az-épületek-parát ugrasztja elő)
Az egyetlen dóm-szerű látvány a lift plafonjáról nyílik: abba a körablakba sűrűsödik a soktízmillió eurós beruházás.
2 édi levezető videó a végére, ahol a bumfordi lamantinok puhán nekicuffannak egy akvárium falának. Cukiság!
A blog szerzője: Kópis Benedek 