Mai, mindennapi-ihletünket-add-meg-nékünk-ma rovatunk alkotója a1971-es születésû, brooklyni Gordon Terry.

Önmagát levedlô semmiben lebegés... galaxis-születésbe oltott organizmus-fíling...

Nem jöhet más, mint az egyszeri kommentezô szavajárása: kéne... közben meg ez is:
van esetleg olyan valaki köztetek, aki ismeri ezt a festési technikát, és megtanítana rá engem?

Zenemeg Björk lehethogyvoltmár Nature An Ancient-je, magas labda volt, szinte adta magát:

Fotók innen, innen, innen, innen, innen.

A címben szereplô szócska a neve Afke Golsteijn és Floris Bakker művészi társulásának.

Egyedülálló alkotásaik szinte állandó alapanyaga a preparált állati test, egyéb anyagokkal (üveggel, gyöngyökkel stb.) gazdagon társítva.

Speciális kortárs mini-installációk ezek, memento mori-k, állandó játékossággal egyensúlyozva a fantázia és a valóság mezsgyéjén.. a téma az élet... a halál... a szépség...

A felhasznált állatok még halálukban is feltûnôen élethûek, irántuk érzett részvétükkel elôcsalogatják a félelem és az ihlet fura mixét, kielégítve a bennünk rejtôzô morbid kíváncsiságot...

Idôtlen halál... rejtélyes luxus... a mulandóságban bármi lehetséges.

Zenemeg: nem könnyítem meg vele a téma befogadását, de ez van: Recoil - Strange Hours: