Belefeledkezni egy absztrakt művészi üvegtárgy szemlélésébe magányos cselekedet.

A tárgy van és én, és a pillanatok egymásutánisága, az apró részletek, amelyek a megfigyelésben nyernek értelmet.

Ja? Hogy valamit mondani is akart vele a művész?

Milyen kedves.

Hogy mit, kérem, én azt nem tudhatom, amíg nem nézek a mellé kitett kis papírfecnire, amelyen rajta áll: A felszín alatt vagy az, hogy Elkötelezettség.

Amott az, hogy Együttérzés, egy másik mellett: Emlékek.

Az eredetileg brit születésű, ám később ausztrállá lett Tali Dalton fonódó üvegei mellett olvashatóak a fenti elnevezések.

Alkotásainak koncepciója az emberek közötti intim, és bonyolult személyes kapcsolatok, az azok révén kifejezésre érzelmek ábrázolása áll...

... avagy tekergő kígyók vagyunk mi mind.

Zenemeg:

Conjure One (ft. Chemda) - Redemption by GoLuBiKa

Ha tetszett a bejegyzés, gyere, csatlakozz a blog Facebookos klubjához.
Ezt megteheted ide kattintva.

Bármennyire is szeretnénk valami korszakalkotó módon újat létrehozni, saját tradícióink árnyékából, szocio-kulturális közegünkből nem tudunk kiszakadni.

Az életünk során ért vizuális élmények kitörölhetetlen nyomot hagynak kreativitásunkban.

Akár szeretjük azt, akár nem. 

Akár lázadunk ellene, akár azt folytatjuk, a kor mai nyelvezetén, technikájával.

Totálisan újat számunkra, egy nagy váltással, csak egy új anyag adhat?

Eathen Stern amerikai művészt először a kerámiák világa ejtette rabul, de később áttért az üvegre.

(Te mennyire lennél nyitott arra, hogy valami új anyaggal próbálkozz?)

A mai posztban az ő monokróm, absztrakt-etno mintavilágú munkái közül szemezgettem.

Zenemeg:

Conjure One - Distance (Feat. Jaren Cerf) by GoLuBiKa

Hogy mit is jelent számára az üveggel való munka, elmondja maga ebben a kis videóban:

Blogja itt olvasható.