Immaculate collection:

Az idei Kanazawa-i Nemzetközi Üvegművészeti Kiállításon harminckilenc ország 470 művésze közül Lukácsi László Ferenczy-díjas magyar üvegművész kapta az aranyérmet legyezőt formáló alkotásával.


A világ egyik legrangosabb üvegművészeti kiállítását – ahol a nemzetközi zsűri idén 17 díjat osztott ki, ebből egy aranyérmet - kétévente rendezik meg Japánban.


(A díjátadó után Kanazawában még egy hétig volt látható a nemzetközi kiállítás, amelyet már átvittek Notojimába és az ottani üvegművészeti múzeumban tekinthetők meg október elejétől november végéig.)


Szóval nagy az öröm, így ebből a jeles alkalomból, a díj kapcsán kerestem meg Lukácsi Lászlót egy bloginterjú erejéig.



Mi volt az az esemény/hatás/mozzanat, ami az üveggel való foglalkozás

felé indította? Miért pont az üveg?

L.L.: „APÁD NEM VOLT ÜVEGES” – No, az az én esetemben nem igaz! Édesapám a Műszaki Üvegipari Szövetkezetben dolgozott. Így gyermekkoromban sokszor játszadoztam - kísérleteztem ott, ahol sok egyéb mellett, főleg tükröket készítettek. Gyakran bejártam , és ismerkedtem ezzel a csodálatos anyaggal, kitűnő szakemberektől tanultam az üvegvágást, csiszolást. Mondhatnám azt is, hogy az üvegipari szakma kulisszái mögött nőttem föl. Gurmai Mihály, akit az "Üvegipar atyjának" is szoktak nevezni ( később a főiskolán is tanított minket ) - szintén ott dolgozott, és látva lelkes érdeklődésemet elvitt L. Szabó Erzsébet, akkor az egyik legnevesebb üvegművész műtermébe. Így kerültem általa kapcsolatba a művészi üveggel már elég korán, általános iskolás koromban.

Sorsom így észrevétlenül, de egyértelműen az üveggel fonódott össze.


Volt-e/ van-e szakmai példaképe? Ki az, akinek a legtöbbet köszönheti

szakmailag?

L.L.: Nem lennék igazságos, ha egy nevet emelnék ki. Sokaktól sok mindent tanultam.

Sokan segítettek. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola üvegszakán Vida Zsuzsa tanítványa voltam, miközben Tóth Béla szobrászművész, aki rajz-mintázást tanított - próbált engem a szobrászat felé irányítani. Az üveg, mint alapanyag iránt már akkor elkötelezettnek éreztem magam, ezért - bár nagyon szerettem mintázni - nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg szobrásszá válva, bronzzal, kővel, fával foglalkozzam ezután. Utamat tehát a főiskolán folyattam Bohus Zoltán és Horváth Márton kezei alatt, végighaladva az akkor még virágzó magyar üvegipar technológiáin. Sokáig a hideg és meleg üveg kettőssége kísért, pl. otthoni minihuta építésével, mivel mindig nagyon lelkesedtem az üvegfúvás iránt. De ezzel párhuzamosan – látva, hogy Bohus Zoltán üvegből szobrokat készít - magam is kísérleteztem kisplasztikákkal.


Van olyan művészeti irányzat/stílus, amit közel érez magához?


L.L.: Lenyűgöz a szecesszió játékos vonalainak burjánzása, stílus egységessége – és az art-deco – bizonyos esetekben. Egyébként az emberre sok minden, sok mindenki hat, de akit a legnagyobb Mesternek tartok, és a legjobban hat rám, az a Természet.


Szívesen kísérletezik új módszerekkel/stílusokkal/mintákkal/színekkel?


L.L.: " A jó iparművész egyik legfőbb ismérve a folyamatos kísérletezés" - mondta mindig Gurmai Mihály. Ezzel én is egyet értek. Az egyik legnagyobb hajtóerő a kíváncsiság, mikor valami újat akarok kipróbálni. Sokszor munka közben jön egy váratlan felismerés, mely ha csak papíron terveznék, s nem kezdem el az alkotást, esetleg soha ki nem derül.

 


Fontosnak tartja, hogy visszaigazolást kapj egy-egy munkájáról?

Készít tárgyakat megrendelésre is?

L.L.: Néha fontos, néha nem. Nagy ritkán előfordul egy-egy megrendelés, de általában a galériások rám bízzák, milyen tárgyat készítek a kiállításokra. Szerencsére az alkotói szabadság számomra megadatott.


Van "üzenete" a tárgyainak (egy-egy visszatérő téma, motívum), és ha igen, mi lenne az?


L.L.: Az üzenet az, hogy milyen gyönyörű az anyag, és milyen csodákat rejt magában. Vannak időnként visszatérő témák az új utak keresgélése mellett. Nálam pl. ilyen a legyező motívum. Úgy érzem, hogy még mindig vannak olyan lehetőségei, melyeket nem próbáltam ki. Méretben, színben, formában, effektben, felületben..., különböző üvegfajták párosításával stb.


 

Mondana néhány szót a díjnyertes alkotásról? Mi ihlette? Mi a története?

Hogyan került ki a versenybe?

L.L.: A háromévente megrendezésre kerülő Kanazawa Nemzetközi Üvegkiállításra bárki jelentkezhet, mint ahogy idén 39 országból 470 művész ezt meg is tette. Olyan szobrot szerettem volna kiküldeni, melybe igyekeztem eddigi tapasztalataimat belesűríteni, ám mégis valami újat csinálni : A japán tradicionális kultúra egyik gyönyörű eleme a legyező, melyet – úgy gondolom – anyaga, az üveg még különlegesebbé tesz. A félig áteresztő tükrök, a kékeszöldes színárnyalat, és az íves csiszolásból kialakuló forma, illetve vonalak egyszerre keltenek izgalmas, érdekes, puha, lágy hatást. Ez az egyik legnagyobb tárgy, amit valaha készítettem. ( kb 1 m széles ) Mert - bár nem feltétlenül a méret számít - de néha egy tárgy a méretével is "hatni" tud.


Ön szerint az üveg, mint anyag, milyen szerepet tölt be a ma emberének

életében? Mi az a tulajdonsága, ami fenntart(hat)ja az érdeklődést?

L.L.: Az üvegnek mindig is megvolt a maga szerepe. Régen ára az aranyéval vetekedett. A nagyipari technológiák bevezetésével értéke csökkent, ám a mindennapi életben és az építészetben való alkalmazása egyre nagyobb teret nyer. Átlátszóságával páratlan, nemes anyag. A művészet területén a "studio-üveg" mozgalom által, vagyis mikor az üvegalkotások otthoni műtermekben készülnek, egyre szélesebb körben terjed el az Üveg, mint művészeti médium - a műgyűjtők között is. Természetesen külföldön ez a folyamat már évtizedek óta elindult, de szerencsére már itthon, Magyarországon is egyre több az érdeklődő az üvegszobrászat iránt.


Kapcsolatban van a szakma kortárs művészeivel? Van esetleg valaki,

akinek (akiknek) a munkásságát figyelemmel kíséri, aki(akik) munkássága Ön által említésre méltó?

L.L.: Természetesen kapcsolatban vagyok néhány kollégával. Néha beszélünk szakmai kérdésekről, és ha lehet, próbáljuk segíteni egymást... Közös kiállításokon pedig gyakran látok figyelemreméltó és érdekes alkotásokat. Akivel a legszorosabb kapcsolatban vagyok,

legtöbbet tudunk egymásról, az nem más, mint Borbás Dorka üvegművész, akivel több, mint 20 éve segítjük egymást.


Milyen zenét hallgat mostanában? Van-e olyan könyv, film, ami manapság

nagyon megragadta?

L.L.: Mostanában kevesebb időm van zenét hallgatni s filmeket nézni, de mindkettő nagyon inspiráló tud lenni számomra. A zene, a zeneiség pedig alapvetően meghatározó az életemben. Sőt, magam is próbálkozom időnként... Bár zenei képzettségem hiányai határt szabnak, mégis páratlan élményt nyújt számomra. A muzsika alapvetően megnyugtat, harmonizál, néha pedig felpezsdít, energiával tölt fel. Az igényes, finom részletekkel bíró zenékért lelkesedem.


Min dolgozik mostanában? Van valami olyan téma, ami különösen

foglalkoztatja?


L.L.: November 13-án a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban tartunk előadást, arra készülünk – elméletben. Egyébként most épp rendrakás folyik a műtermemben, mert az évek során felhalmozódott dolgok pillanatnyilag gátolják az alkotói kiteljesedést. Hosszú évek óta dédelgetett üveg-álmaimat szeretném végre - domborművek formájában megvalósítani. A technika, az anyaghoz való hűséges viszonyulás marad, de kísérleteimmel a körplasztikák mellett, szinte képszerűen, sűrítve próbálnám megjeleníteni az üveg gyönyörű effektjeit.


Hol láthatjuk a közeljövőben a díjnyertes alkotást? Egyéb munkáit?

Lesz esetleg valahol kiállítása/előadása/kurzusa?

L.L.: A díjnyertes tárgy még november végéig Japánban, az ottani kortárs múzeumban van kiállítva. A tárgy további sorsa még többesélyes. Majd meglátjuk …

Jelenleg a Klébelsberg Kultúrkúria (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) gyönyörűen rusztikus, kőboltozatos pincéjében, azaz Vinotékájában van kiállításunk négyesben, PÁRATLAN PÁROS címmel.( Október 17-ig ) Szőke Barbara és Polyák János üvegművész házaspár, és mi ketten, feleségemmel, Borbás Dorkával állítunk ki.. Sokféle technika, számtalan stílus- négy művész, négy ars-poetica – és egy anyag, az ÜVEG.


Köszönöm az interjút, a díjhoz még egyszer gratulálok és további sok sikert kívánok!

Fotók a díjat hozó alkotásról és a helyszíni kiállításról:

Lukácsi László korábbi munkái (zenemeg: Trentemøller - Take Me Into Your Skin):

Trentemøller_Take Me into Your Skin by ;¸•*`': LEY :'`*•¸;




Jártatok már valaha varrónő vagy szabó műhelyében?

Textilek, szabásminták, katalógusok, félig kész ruhák, szoknyák, kabátkák a legkülönbözőbb alkalmakra... egy kupac felhajtásra váró nadrág... maradékok zsákokban... a korábban ott ücsörgő megrendelő lenyomata a fotelban... minden a szép reményekről szól.

Az új ruhában majd megélt szép reményekről, az abba vetett bizalomról, az elképzelt szerelemről vagy a kihordani való gyászról, egy jól sikerült randiról vagy munkavacsoráról... tehát az így vagy úgy, de valahogyan alakuló életekről szól.

A brit Lisa Sheppy is egy szabó műhelyében nőtt fel édesanyja mellett.
Kiskorától elvarázsolták a ruhákba beleképzelt, fantáziájában megrajzolt hangulatok, és most, felnőttként a "The Empty Dress" c. alkotása részeként ki is fejezi.

Egy ruha alakú rácsszerkezetre függesztette kis, olvasztott üveg miniatűrjeit, s így élettel, sűrített érzet-montázsokat töltötte meg a rács ürességét.

A kész mű egy aprólékos vizsgálatra sarkalló tablósorozat, nők szeszélyeinek, vágyának lenyomata, próza és kép törékeny találkozása.

Zenemeg énkérekelnézésthogyeztcsakígyamúltból: Oleta Adams - Get here:




süti beállítások módosítása