Egyik kedves barátnőm mesélte, aki járt Izlandon, hogy a zöldnek és a kéknek annyi árnyalatát, amennyi ott volt, életében nem látott.

Ma mégsem a mohák és a gejzírek milliószínű tobzódását hoztam magammal inspirálódáshoz, hanem az egy rakás jégszilánkos látképet, ami olyan, mint egy természetes üvegművészeti kiállítás.

A képeket nézve tökéletesen megértem, ha vágy támad a szívedben: ide, amíg élek, el kell mennem.

A helyszín tehát Izland, Jökulsárlón-tó:

Zenemeg: The Green Green Grass telefontelavivilag:

Fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Egy olyan kisplasztika-sorozaton dolgozom jelenleg, ahol üvegrétegeket helyezek majd egymáshoz, köztük pedig itt-ott képek lesznek.

Gondoltam körülnézek, az eddig általam ismert művészeken kívül ki nyúlt még ehhez vagy hasonló technikához műveik elkészítése közben, így akadtam a kínai Xia Xiaowan alkotásaira.

Ezek a fagyott, ám mégis mozgalmas tablók - vagyis a festett rétegek miatt inkább "testek" - sötét hangulatúak, szürreálisak, preparátumszerűek, némelyik már-már rémisztő.

A kínaiak már a spájzban vannak.

Muhaha.

És tényleg.

Zenemeg, hogy tompítsam a következőkben felsorakozó látványt: Richard Devine:

Xia Xiaowan úr, egyik műve előtt:

Fotók innen.