2 hozzászólás

Szinte mindenki eljátszott már korábban gondolatban azzal a kérdéssel, ha vissza lehetne menni az időben, mikor élne szívesen.
Én azt választanám első körben, hogy mondjuk megszületnék 1870 körül... (természetesen a fantázia része, hogy a mai eszemmel)... és fiatalemberként koccinthatnék a századfordulóra valamelyik bécsi vagy budapesti, netán párizsi sokadalomban...
A mai bejegyzéssel elkezdem ragozni egy kicsit a szecessziót... és rögtön találtam is hozzá médiumot egy belga művészen keresztül, ő Victor Horta (1861. Gent - 1947. Brüsszel).
 
Természetesen megkerülhetetlen, hogy munkásságát a kor történelme, művészeti irányzatai ne foglalják keretbe, annál is inkább, mert szinte első fecskéje volt a sokak által kedvelt új művészeti irányzatnak, a szecessziónak.
 
A szecesszió (mely a XIX. sz. utolsó évtizede és a XX. sz. első harmada közötti időben bontakozott ki) sokkal inkább egy világkép, mint egységes stílus.
A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli, hivatalos igényeket kielégítő reprezentatív akadémikus művészet képviselt: a történelmi stílusok felújított változataitól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok), az emlékműszobrászattól, a sematikussá vált, bábokat mozgató színpadiasságtól.
 
A szecessziós stílust a világ különböző területein más és más névvel illették.
Míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az Art Nouveau, Nagy-Britanniában a Modern style volt az elfogadott elnevezés (ma angolul is az Art Nouveau kifejezés használatos). Németországban a Jugendstil (a müncheni „Jugend”, azaz „Fiatalság” című folyóirat után) és a Wellenstil („hullámstílus”), Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a Stile floreale és a Stile Liberty, az USÁ-ban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el.
(Közép- és Kelet-Európa országaiban a helyi népművészeti hagyományok szerepe is jelentõs ebben az időben, így a két stílusirányzat keveréke remek táptalajul szolgál az akkor újra éledő nacionalizmusnak.)
 
Főbb jellemzői: a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika (az ábrázolás rovására), hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, a hallatlan mérvű stilizálás, a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása.
Kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedvelte. Arra törekedett, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. De ugyanakkor volt benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal. A gyáripar, a tömegtermelés embernyomorító személytelensége ellen tiltakozott. A termelés folyamatában egyszerű eszközzé vált, mechanikus részmunkát végző embernek az alkotói szabadságot akarta visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kifejtésére lehetőséget nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben nyert kielégültség a társadalom bajait is orvosolni tudja.
 
Ilyen gondolati mögöttessel indul, és újraformálja a tárgyi világot, a lakberendezési és használati tárgyakat; a plakátot, reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket, de az erőművek gépein is ott a nyoma...és ott van Victor Horta házán...amely ma emlékházként mutatja be ideáinak megvalósulását.
(Cím:  Brüsszel, Rue de Américaine 23-25. szám)
 
Tizenkét évesen érezte meg először elhivatottságát az építészet iránt, amikor nagybátyjának építkezésén segédkezett. Gentben folytatott festészeti, textilművészeti és építészeti tanulmányokat. Ezeket félbehagyta, hogy belsőépítész lehessen, és Párizsba költözött, a Montmartre-ra. A feltörekvőfélben levő impresszionisták és pointilisták hatása alá került. Megragadta a fém és üveg használatának lehetősége.

Apja halálakor – 1880-ban – visszatért Belgiumba és Brüsszelbe költözött, hogy a Szépművészeti Akadémián tanuljon. Megházasodott és két lánya született.

Brüsszelben Paul Hankar (belga építész) barátsága ugyancsak az Art Nouveau felé irányítja. Kitűnő tanulmányai folytán Alphonse Balat professzor segédje lett, aki II. Leopold építésze volt. A laeken-i királyi üvegházat együttesen tervezték; ez egyben Horta első, fém és üveg felhasználásával készült épülete (Annyira közel állt a király szívéhez ez a komplexum, hogy itt akart meghalni - ez a vágya teljesült is.)

1885-re Horta már egyedül dolgozott és három házat tervezett. Ezt követően mellőzte a helyi munkákat és a felsőbb köröknek, illetve nyilvános munkáknak szentelte magát.

Ez időszak alatt Horta nagy társasági életet élt, és csatlakozott a szabadkőművesség mozgalmához is. A brüsszeli Les Amis Philanthropes páholy tagja lett. Ez biztosította neki a megrendeléseket is 1893 után, mikor is házak és üzletek tervezésébe kezdett.

Szerkesztéseinek középpontjában a finom görbületek álltak. Ezt nem művészi keresettségből, hanem szigorúan praktikus okokból tette. A belső fémváz kialakításában íves növényi formákat felhasználva (a fát lecserélve) megalkotta első Art Nouveau épületét (Hôtel Tassel). A bonyolult ornamentikát és a természetes fényt a kőhomlokzat mögé rejtette, hogy épülete illeszkedjen a szigorúbb szomszédos épületekhez....és tulajdonképpen ezt tekinthetjük a szecesszió kiindulópontjának.

A Horta-ház legfelső szintjén rendezte be műtermét, az alsóbb emeleteket a család lakta.
A lépcsőt, a tetőablak világítja meg, a lépcsőfeljárón levő ténylegesen szűk teret egymással szemben elhelyezett tükrökkel tágítja végtelenné.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 I!. Leopold, belga király szecesszió iránti rajongása (és a kor pletykarovatait megtöltő viszonya a 40 évvel fiatalabb Cléo de Mérode táncosnővel) nagyban segítette munkájában, így, ahogy a király életébe, Horta építésetén keresztül is: a hatalom és a szépség összefonódhatott.

Miután nagy hírnévre tett szert munkáival, Hortát sok nagyszabású épület tervezésével bízták meg városszerte. Továbbfejlesztvén új építészeti stílusát megalkotta a Solvay Hotelt (1895-1900) és saját házát (1898). Fém- és kőhomlokzatai összetetszenek fém belsőépítészeti megoldásaival.

Amint az Art Nouveau stílus kiment a divatból, sok Horta házat lebontottak. Köztük a Maison du Peuple (1895-99) épületét (1965), melyet a Parti Ouvrier Belge progresszív munkáspárt részére emeltek annakidején.

Mindezek ellenére sok Horta épület mai napig áll és látogatható.

A legfontosabbak egyike a Maison Waucquez, melynek raktár funkciója van, és jelenleg a Belga Képregénymúzeum (mutatva, milyen toppon van ez a műfaj arrafelé) kap benne helyet.

Négy magánházat az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak.

Hôtel Tassel: melynek megrendelője Emile Tassel, a brüsszeli egyetem geometriaprofesszora volt. Hagyományosnak számított az épület főhomlokzata hármas osztásával, de különleges volt a középen elhelyezett íves vonalú üvegezett ablakszerkezet. A lendületes, energikus, kígyózó, indázó vonalak nemcsak a padló mozaikjában, de a falakon és a tartóoszlopokon is megjelennek. A csupasz kovácsoltvas oszlopok azonban légies könnyedségük ellenére statikailag is kiválóan funkcionálnak. Az oszlopfő növényi indákat formáz, ennek segítségével képes belesimulni a kompozíció egészébe, a díszítőelemek azonban mindig alá vannak rendelve a funkció adta követelményeknek. A padló és a fal indamotívumai a lépcső fenti spirálformáját utánozzák, fokozzák annak hatását, s egyben egyfajta felfelé vivő lendületet adnak.

Az áttekinthető tér és a vékony, vas szerkezeti elemek első pillantásra érzékeltetik a mérnöki térfelfogást, ugyanakkor az embernek olyan érzése is támad, hogy érzéki-dekoratív környezetbe csöppent, amely építészeti alkotás helyett inkább növényházra emlékeztet. A racionális és artisztikus elemek egysége feszültséget kelt, s jóllehet egyik sem kerekedik a másik föké, az egyensúly mégis ingatag. Az öncélú élvezetek és az ésszerű önkorlátozás egyesítése van jelen.

Hôtel Solvay: A Hortánál oly megszokott zárt erkélyek a Solvay-házon is jelen vannak, nagy méretükkel inkább üvegfalként, mint pusztán ablakként hatnak.

Hôtel van Eetvelde: A kilenc méter széles, szalagszerű telken Horta két épületrészt alakított ki: az egyik az utcára, a másik az udvarra nézett. A két egységet összekötő udvart üvegtetővel fedte be, ami megoldotta a természetes világítás problémáját is.

Az üvegezett előtér az épület központi terévé vált, ide összpontosult az ornamentika, ez lett az épület gyönyörű szíve-lelke.A díszítőelemek, a Tassel-házéhoz hasonlóan a korlátok vasindáiba, a fal mintázatába, az ajtók és ablakok formáiba vannak szerkesztve. Az előtér fény felé kapaszkodó karcsú oszlopai pedig kinyílt virágkehelyhez hasonlító, hártyaszerű, gyönyörű üvegtetőt tartanak...

és a fent már ragozott Horta-ház.

De szintén az ő műve a brüsszeli Szépművészeti Palota (Palais des Beaux-Arts /Paleis voor Schoone Kunsten) és a Brüsszeli központi pályaudvar (Bruxelles-Central).

Victor Horta az Ixelles / Elsene temetőben nyugszik.

Horta.múzeum honlapja.

Forrás innen meg innen, és természetesen Klaus-Jürgen Sembach, Taschen által kiadott Szecesszió c. művéből.

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0